A 80-as évek magyar punk és underground mozgalma tele volt szupertehetségekkel. Közülük az egyik legkiemelkedőbb az én merően szubjektív véleményem szerint Pajor Tamás volt, aki a Neurotic együttessel, és annak egyetlen soha ki nem adott albumával (talán kazettaként megjelent, de ebben nem vagyok biztos) olyat alkotott, amit ... amit ... hát szóval zseniálisat. A "Brék" című számukban sziporkáztak: "ha hiszel a feltámadásban, legalább nem leszel sírköves"; "rendszert csinálsz az idegeimből!", "neked törvény, nekem töltény kell"; "amit eddig tudtál, csak ellenpélda volt, de nem baj, mert fő az illúzió".

De a legjobb szöveg szerintem ez: "Neked a divat mondja meg, hogy ki vagy?"

Részlet a Rocktérítő című filmből:

 Tamás élete később (nem is olyan sokkal később) egészen meglepő és éles fordulatot vett a megtérésével; amit én személy szerint rendkívül tiszteletreméltó dolognak tartok, és öröm látni, amikor egy megkeseredett emberből mintegy varázsütésre kicsattanóan életvidám ember lesz -- még ha személy szerint nem is értek egyet a világnézetével. De azért illusztrációnak bebiggyesztek ide egy másik részletet a Rocktérítő c. filmből, amelyben Pajor Tamás megtérése után, kimosakodva és megfésülködve zenél a Móricz Zsigmond körtéren:

Na de a Pajor Tamás kacifántos életútjáról ideje visszatérnem a címadó témához: a divathoz. Pontosabban: a divathoz és a kockázati tőkéhez.

Az elmúlt időszakban több olyan esettel is volt szerencsém találkozni, amikor egy divathoz-dizájnhoz kapcsolódó cég, itthon már bevezetett és jól ismert márkanévvel befektetőt keresett a külföldi terjeszkedés finanszírozása céljából. Meg kell hogy mondjam, ebbe az iparágba elég pénzügyi nehéz befektetőt találni. Azért nehéz, mert:

• Tipikus "cash-burner", azaz pénzégető. Olyan költégeket kell finanszírozni (jellemzően munkabérek + marketingkiadások), amikre a pénz szépen elmegy, slussz-passz, és ha kiderül, hogy az üzlet mégsem olyan jó, mint remélték (ami a kockázati tőkebefektetők életében azért gyakran előfordul), akkor nem marad utána semmi kézzelfogható dolog, semmi menekülési vészforgatókönyv; míg ha teszemazt egy csapágygyárba fektetne valaki, akkor baj esetén legalább ottmaradnak a gépek, a gyártási alapanyagok, stb, abból még vissza talán lehet szedni valamit.
• Kiszámíthatatlan. A csapágygyáras példánál maradva: ott lehet tudni, hogy a piacon a versenytársak 10 Ft-ért gyártják a csapágyat, tehát ha én az új szupertechnológiával 8 Ft-ért le tudom gyártani, akkor nyerő vagyok. Na a divatban nincs ilyen. A legfelkészültebb szakmai guru sem tudja kellő bizonyossággal megmondani, hogy egy jól kitalált, sok pénzből kifejlesztett, és óriási marketingkampánnyal piacra dobott termék/stílus/kollekci vajon bejön-e majd a fogyasztóknak.  

Szóval a divat mint iparág ebből a szempontból elég kemény dió ("nehéz dió", ahogy mostanában egyre többet hallani), de azért nem lehetetlen. Magam is meglepődtem, de találtunk olyan intézményi befektetőt, aki érdemben tárgyalt velünk egy ilyen projektről, és a saját elmondása szerint konkrét megvalósult befektetése is van divat-dizájn témakörben.

A divat, mint iparág nehéz, de nem lehetetlen.