Ha még kicsi vagy, de mégis ki akarsz merészkedni a veszélyes nagyvilágba, akkor sokkal jobbak az esélyeid, ha fogja a kezed egy erős barát.  

Ha a vállalkozásod egyik tulajdonosa egy komoly kockázatitőke-társaság, annak megvan az a járulékos előnye, hogy mindenki elkezd komolyan venni. Újságokban kezdenek cikkezni rólad (így aztán könnyű az imidzsépítés), olyan rendezvényekre hívnak előadni, ahova azelőtt még a hallgatóságba sem tudtál bekerülni, és a bankok is előre ajtót nyitnak neked. Mindezt pusztán azért, mert látják, milyen haverjaid vannak.

Hadd osszak meg veletek egy viccet a témában. Még egyetemista voltam, és a szakdolgozatommal bíbelődtem -- amit nálam ismertebb emberekkel ellentétben magam készítettem --, és a határidők vészes közeledte miatt kezdtem pánikolni, amikor egy barátom ezzel a történettel vigasztalt.

 Az nyuszika összetalálkozik az erdőben a rókával. Kérdi tőle a róka:

- Szervusz nyuszika, mi újság veled mostanában?

- Á, semmi különös, éppen a szakdolgozatomat írom.

- Tényleg, és mi a témád?

- Hát hogy a rókák milyen köcsögök, bénák, és még büdösek is.

- Micsoda? Hát ezért aztán most menten felfallak!

- Látod ez is azt mutatja, hogy milyen köcsög vagy, és fáj az igazság; inkább gyere velem, és olvass bele magad!

El is indulnak, a róka megy a nyuszika után, amíg egyszercsak elérnek egy barlanghoz. Bemennek a barlangba, a róka látja hogy ott egy nagy kupac rókacsont jobbról, egy másik kupac rókacsont balról, középen meg ott vicsorog az oroszlán. Megszólal a nyuszika:

- Látod, róka, nem az a lényeg, hogy mi a témád, hanem hogy ki a konzulensed.