Névjegy

Szobonya Péter  Szobonya Péter

Üzleti szakértő, a Compleo Kft. ügyvezetője és vezető szakértője, a HVCA Oktatási Bizottságának korábbi tagja, a Spinoff Munkacsoport alapítója és első vezetője, a Spinoff Kerekasztal elindítója. Jól ismeri a hazai kockázatitőke-piac szereplőit, és a pénzvilág mozgatórugóit; szűkebb szakterülete az egyetemi találmányok üzleti hasznosítása.

Compleo

banner.jpg

Portfolio blogger

Friss topikok

Portfolio hírbox

2010.11.04. 11:49 Szobonya Péter

Nyugdíjpénztárak bajban

Korábbi cikkemhez (A kockázati tőke jó dolog 3. - Befektetési lehetőség) érkezett kommenteknél felmerült, hogy a kisbefektetők hogyan részesedhetnek a kockázati tőke által kínált befektetési lehetőségből.

Az egyik megoldást erre a nyugdíjpénztárak kínálnák. Csak ők most bajban vannak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kockázati tőkealapok és a kisbefektetők általában nehezen találnak egymásra; pedig ha könnyebben egymásra találnának, azzal a kisbefektetők is jól járhatnának, meg a gazdaság is, különösen az innovatív iparágak (lásd az innovációval kapcsolatos korábbi bejegyzést).Hogy mégis miért olyan nehéz egymásra találniuk, annak többféle oka van: 

1. Mert magas a belépési küszöb

A kockázati tőkebefektetés kockázatos, de magas hozamra képes. Ennek megfelelően egy befektető akkor jár el bölcsen, ha portfóliót képez, a vagyona jelentős részét alacsonyabb kockázatú eszközökben tartja, kisebb részét valamivel kockázatosabb formában fekteti be, és esetleg egy-két százalékát kockázati tőke jellegű befektetésekbe. Namármost egy átlagos magyar kisbefektetőnek lehet mondjuk 500 eFt megtakarítása, ebből akkor legfeljebb 1-2 ezer Ft-ot lenne célszerű magas kockázatú eszközbe, pl. kockázati tőkébe fektetni. Na hát ez nem csak önálló egyéni befektetésként képtelenség, de nincs az az alapkezelő, aki pár ezer forintos kisbefektetőkre építve szívesen megkísérelne összegründolni egy valamirevaló alapot.

2. Mert hosszú lejáratú, zártvégű

Egy kockázati tőkebefektetés minimum pár évre szól. Itt nincs olyan, hogy jövő hét keddtől másfél hónapig nincs szükségem a pénzemre erre az időszakra szeretnék befektetni. Olyan sincs, hogy két évre befektettem ugyan, de közbejött valami, elromlott a mosógép, le kell cserélni az autót, mégis inkább kivenném a pénzemet hamarabb. Mivel a kockázati tőkebefektetések rendkívül illikvidek (azaz az egyszer betett pénzt csak nagyon sokára tudod viszontlátni), ezért a kockázati tőkealapok zártvégűek; elindul most, most lehet betenni a pénzeket, aztán lezárul tíz év múlva, akkor kifizeti a befektetőket; a kettő között se ki, se be senkinek.

Ezt nem kisbefektetőknek találták ki. Akkor nincs megoldás?

De van.

Az egyik lehetséges megoldása annak, hogy a kisbefektetői pénzek a kockázati tőke áldásaiból is részesedhessenek, a nyugdíjpénztárakban rejlik. A nyugdíjpénztárak általában évtizedekig őrizgetik a rájuk bízott megtakarításokat, és elég jó pontossággal tudnak sok évre előre gazdálkodni a bejövő és kimenő pénzekkel, tehát az illikvid eszközökbe történő befektetés őket különösebben nem zavarja. És a magas belépési korlát sem zavarja őket, ha csak a rájuk bízott vagyon néhány százalékáról beszélünk, az is sok tíz- vagy akár néhány százmilliárd Ft. Erre már azért lehet kockázati tőkealapot építeni; egy kockázati tőkealap Magyarországon néhány milliárd Ft-ból már el tud működgetni.

Na ennyit az emléletről, de mi a gyakorlat? 

Dr Karsai Judit csinált egy kiváló felmérést a témában, amit a Magyar Kockázati és Magántőke Egyesület adott ki, a címe: "Kockázati tőke a nyugdíjpénztárak szemszögéből", az egész tanulmány itt letölthető. Ebből az derül ki, hogy a hazai nyugdíjpénztárak egyelőre kóstolgatják a kockázatitőke-piacot, a megkérdezett nyugdíjpénztári vezetők egy része úgy nyilatkozott, hogy a pénztárnak már volt kockázatitőke-befektetése, vagy a közeljövőben konkrétan tervez ilyet; többségük pedig úgy vélte, hogy középtávon az eszközeik 1-3%-át kockázati tőke jellegű befektetésekben fogják tartani.

Szerintem ezeknek a megállapításoknak óriási a jelentősége. Ebből az következik, hogy a nyugdíjpénztárak élénkülő érdeklődésének köszönhetően a kockázatitőke-piacra hosszú távú fellendülés vár.

Na erre, pont mielőtt a szép új világ eljöhetett volna, a kormány egyszerre agyoncsapja a magánnyugdíjpénztárakat.

Vérzik a szívem.

Azt ugye senki nem vitatja, hogy a társadalomnak hosszú távon egyértelműen előnyösebb a nyugdíjpénztári rendszer, mint az állami nyugdíjrendszer (vagy ha mégis erre tévedne Lázár úr, vagy más fideszes politikus, akkor ne fojtsa magába az ellenérveit!). A nyugdíjpénztári rendszer nem azért jobb, mert a magánpénztárak jobban tudnak gazdálkodni, vagy mert kevesebb költséggel működnek mint az állami (szerintem mindkettő igaz, de nem ez a lényeg). Azért jobb, mert hosszú távon fenntartható; mert a nyugdíjas azt a pénzt kapja vissza, amit az aktív évei alatt ő maga felhalmozott. Egy öregedő társadalomban a felosztó-kirovó nyugdíjrendszer, ahol mindig az éppen aktív korú népesség befizetéseiből fedezik a nyugdíjkifizetéseket, kész életveszély, hosszú távon egészen egyszerűen fenntarthatatlan. Lehet még vele elevickélni néhány évet, pár kormányzati ciklust túl lehet élni amíg a bomba még csak ketyeg, de ha most nem csinálunk ezzel valamit, akkor harminc év múlva az állami nyugdíjrendszer egészen egyszerűen össze fog omlani. Pont amikor én nyugdíjas leszek, a fene vigye el, ha addig el nem patkolok.

És ráadásul, a fő kérdés szempontjából mellékesen, de a kockázati tőke szempontjából életbevágóan: a piac felvirágzását hozó nyugdíjpénztári pénzek soha nem jelennek meg a kockázatitőke-piacon.

3 komment

Címkék: innováció befektetés kockázati tőke nyugdíjpénztár nyugdíjalap kisbefektető gazdaságélénkítés


A bejegyzés trackback címe:

https://kockazatitoke.blog.hu/api/trackback/id/tr582422820

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szabomorvai 2010.11.04. 14:44:24

Bár minden rokonszenvem a magánnyugdíjpénztáraké, sőt magam is tagjuk vagyok, meg tudom érteni a jelenlegi rendszer ellen felszólalókat is. Ha tiszta lappal lehetne indulni, nyilván jobb lenne a magánnyugdíj-pénztári rendszer. Jelenleg azonban a felosztó-kirovó rendszerben vagyunk, így egy generáció pénze hiányzik a kasszából. Akkor lehetne áttérni a magánnyugdíj-pénztári rendszerre, ha valaki (az állam) belerakná a rendszerbe a hiányzó pénzt. Csakhogy az államnak nincs ennyi pénze. Így minden forint, ami most a magánnyugdíjpénztáraknál landol, egy újabb szög a nyugdíjrendszer koporsójába, mert így nemcsak demográfiai okok (kevesebb befizetés jön a fiataloktól, több a kifizetés az öregeknek) miatt nincs elég pénz a rendszerben, hanem amiatt is, hogy magánnyugdíj-pénztárakat létesítettünk. Ennek ellenére nem értek egyet a megszüntetéssel, pláne nem úgy, ahogy most történik.

IHCS 2010.11.04. 18:58:29

Szia Péter!
Egy bejegyzés kipipálva. ;-)
Nem vagyok nyugdíj szakértő, de én úgy tudom, hogy van önkéntes magánnyugdíj pénztár is, ahol szintén gyűlik némi alap és ahol ráadásul a kedves gyűjtögeti vágyó még a befektetési stratégiát is megadhatja. Ráadásul korábban azt is írtad, hogy jelenleg, hála Jeremie-nek és egyéb rosszcsont amerikai gyerekeknek nem tőke hiány, hanem projekt hiány van, ezért a nyugdíj döntés nyomán vizionált tőkehiány miatti sírás nekem korábbi bejegyzéseidhez képest inkább csak lobbinak tűnik, mint reális következtetésnek.

Szobonya Péter · http://www.compleo-consulting.hu/ 2010.11.04. 22:33:42

@IHCS: Ajjaj. Folt esett a becsületemen. Még hogy ez elfogult lobbiszöveg lett volna, nem pedig a rám egyébként oly jellemző reális következtetés?

Hát jó. Bevallom. Nem vagyok elfogulatlan a kockázati tőke iránt. Sőt azt szeretném, ha a jelenleginél sokkal jobban elterjedne. De nem csak a puszta önzés vezérel: komolyan gondolom, hogy a kockázati tőke jó a gazdaságnak, jó a társadalomnak, lásd az ilyen című posztjaimat.

És a Jeremie programnak hála tényleg végre nem a tőkehiány a legnagyobb akadály PILLANATNYILAG, van ugyanis három jó év előttünk, amikor viszonylag sok a forrás, de mi jön utána? Hét szűk esztendő. Úgyhogy átmeneti megoldásnak ez pont jó, de tartósnak nagyon kevés.

És a helyzetet nem enyhítik az önkéntes nyugdíjpénztárak sem (ha azok ugyan megmaradnak; tudom hogy a mostani kalamajka őket nem érinti, de ki meri biztosan állítani, hogy soha nem is fogja?). Ők ugyanis sokkal kisebbek, jóval kevesebb vagyontömeggel gazdálkodnak. Én sem vagyok nyugdíjszakértő, de úgy tudom, hogy a nyugdíjpénztárakban a tagok választhatnak a klasszikus, a kiegyensúlyozott vagy a növekedési portfólió közül, amikben a kockázati tőke engedélyezett maximális hányada 0%, 3% illetve 5%, sorrendben. Ebből ami hosszabb távon reálisan a kockázati tőke piacra kerülhet, az 1-3%.

Na közben gyorsan utána is böngésztem az adatoknak, a PSZÁF oldalán találtam néhány összehasonlító táblázatot, úgy látom az összes nyugdíjpéntári vagyonnak kb. háromnegyede van a magánnyugdíjpénztárakban, egynegyede az önkéntesekben. Hát, az is valami. Őszintén szólva én rosszabb arányokra számítottam.