A befektetőkeresés egyik kulcskérdése, hogy legyen egy jó üzleti tervünk. De milyen egy jó üzleti terv?

Hát erre az általános kérdésre sajnos nincs általános válasz; ez ugyanis rengeteg dologtól függ: hogy milyen célból készíted az üzleti tervedet, hogy kinek szánod, hogy milyen távra tervezel, de leginkább attól, hogy konkrétan milyen üzletről van szó.

Nekem az a személyes véleményem, hogy ha valakit egy kis józan ésszel áldott meg a sors (vagy Isten, kinek-kinek a vallási meggyőződése szerint), ért egy kicsit az excel-hez, továbbá alaposan átgondolta, hogy mit is akar ezzel az egészel elérni, akkor ő már valószínűleg képes egy megfelelő üzleti tervet elkészíteni. A legjobb üzleti tervek készítése úgy kezdődik, hogy megnyitunk egy üres táblázatot, és elkezdjük leírni a gondolatainkat.

Érdemes-e előre megszerkesztett sablonokat használni? 

Szerintem alapvetően nem. Kivéve különleges esetekben, amikor pl. egy bankhitelt igényelünk, és ahhoz kell az üzleti terv, és a bank a tervet neadjisten kötött formában kéri, az adatok könnyebb feldolgozhatósága érdekében. De az ilyen esetektől eltekintve ezeknek a sablonoknak nagy hátránya, hogy a legkülönfélébb üzleti modelleket ugyanabba a skatulyába próbálják beletuszkolni. Persze lehet úgy üzleti tervet készíteni, hogy előveszünk egy szabványos mérleg-eredménykimutatás táblázatot, vagy az interneten keresünk valami jó kis üzletiterv-sablont, és abba beírogatjuk a számokat; de ez nagyon keveset fog elárulni az adott üzletről; kiad ugyan egy végösszeget, de nem lehet belőle kiolvasni hogy az miért éppen annyi, hogy mik a siker kritériumai, és hol vannak a kockázatok. Pedig egy üzleti tervnek pont ez lenne a lényege.

Ráadásul ezek az előregyártott sablonok elkényelmesítenek, egy nulláról való építkezés viszont gondolkodásra kényszerít. Ha valaki nem csak egy letudandó feladatnak, szükséges rossznak tekinti az üzleti terv készítését, akkor jobban teszi ha rászánja az időt és energiát. Vagy ha végképp nincs rá ideje, akkor dolgozhat sablonból is, de tudjon róla: a végeredmény nem lesz igazán ütős.

Fontos hogy látványos legyen?

Hát hanem is éppen látványos, de legyen könnyen áttekinthető. Még akkor is, ha csak magunknak készítjük (igen, szerintem saját magad számára is kell üzleti tervet készíteni, nem csak a banknak, vagy a befektetőnek, vagy a tulajdonosnak), nem árt ha pár hét múlva elővéve, vagy egy év múlva az utóértékeléskor még mindig könnyen eligazodunk rajta. De ha banknak vagy befektetőnek készítjük, akkor az áttekinthetőség félsiker.

A fölösleges cicomákat viszont kerülni kell, mert egy rutinos üzletembernek hamar az a benyomása támadhat, hogy a dizájnos külső a belső hiányosságokat lenne hivatott elfedni.

Miért kell mindent beképletezni? Miért nem lehet egyszűen odaírni a számokat, és kész? 

Azért, mert ha végre elkészültél vele, gyönyörködve legelteted a szemeidet a munkád eredményén, és közben szöget üt a fejedben a gondolat, hogy "de mi lenne ha mondjuk húsz százalékkal magasabb áron adnám a cuccot, emiatt valamivel kevesebb lenne a vevőm, viszont meg tudnék spórolni valamennyi pénzt a raktározáson, kevesebb lenne a készletfinanszírozási igény ......?" vagy hogy "és mi történne abban az esetben ha a devizaárfolyamok elszállnának?" hát akkor ha nincs minden szépen, logikusan beképletezve az egész táblázatban, akkor gyakorlatilag kezdheted elölről az egész számolgatást.

Én az olyan üzleti terveket szeretem, amiben az alapfeltételezések egy külön oldalon össze vannak szépen gyűjtve, és az összes további táblázat, bevételek, költségek, minden ezekből az alapparaméterekből számol. És ha nekem kedvem szottyan az alapparamétereket bizgerélni, akkor az egész táblázat automatikusan végigszámolja az új helyzetet, így aztán tetszőlegesen bármilyen üzleti helyzetet modellezni tudok.

Az üzleti helyzeteknek ez az egyszerű modellezhetősége szerintem kulcsfontosságú eleme egy igazán jó üzleti tervnek.

Az üzleti terv tehát végső soron egy bazinagy táblázat, tele grafikonokkal? 

Egy frászt, csak én elkövettem azt a hibát, hogy eddig ezt a látszatot keltettem. A táblázat tulajdonképpen az üzleti tervnek csak a fele; a másik fele meg egy részletes leírás. És hogy mennyire részletes, az megint csak attól függ, hogy milyen célra készült: ha csak magadnak, akkor elég egy egyszerű vázlat arról, hogy milyen alapfeltételezésekkel éltél, és milyen következtetésre jutottál. De ha például befektetőt keresel, akkor egy üzleti terv leíró részében részletesen ki kell térni minden olyan pontra, ami egy laikus számára (mert a befektető, különösen a pénzügyi befektető tulajdonképpen laikus) szükséges ahhoz, hogy az egész koncepciót megértse. Hogy milyen a piac, kik a versenytársak, miért jó tulajdonképpen ez a termék, kik a vevők és milyen értékesítési csatornán lehet hozzájuk elérni, hogy mekkora beruházás kell az egész beindításához, és hogy hol vannak a legfontosabb kockázatok.

A kockázatokat is le kell írni? 

De még mennyire! Nagyon is! (ahogy a frissen miniszterelnök Gyurcsány Ferenc fogalmazott a parlamentben, amikor egy ellenzéki politikus azt kezdte el firtatni, hogy tisztességes úton gazdagodott-e meg -- de azt hiszem eltértem a tárgytól)

Ha csak szépet és jól állítasz az üzleti tervedben, akkor senki nem fogja elhinni. Márpedig a befektető bizalma könnyen elillan, ha azt látja hogy nem nyílt kártyákkal játszol; és ha elillant, vagy akár csak megingott, akkor tőle az életben nem fogsz pénzt látni.

Pedig tulajdonképpen ezért csináltad az egészet.