Névjegy

Szobonya Péter  Szobonya Péter

Üzleti szakértő, a Compleo Kft. ügyvezetője és vezető szakértője, a HVCA Oktatási Bizottságának korábbi tagja, a Spinoff Munkacsoport alapítója és első vezetője, a Spinoff Kerekasztal elindítója. Jól ismeri a hazai kockázatitőke-piac szereplőit, és a pénzvilág mozgatórugóit; szűkebb szakterülete az egyetemi találmányok üzleti hasznosítása.

Compleo

banner.jpg

Portfolio blogger

Friss topikok

Portfolio hírbox

2011.02.28. 10:56 Szobonya Péter

Betekintés a kockázati tőke világába

Az alábbiakban Gerőcs Szilviának, a Debreceni Egyetem közgazdász hallgatójának írását adjuk közre.

 

Egy vállalkozás alapításától és nyereséges működtetésétől elválaszthatatlan e két fogalom: tőke, kockázat. A közgazdaságtanban gyakran találkozunk velük. A legtöbb esetben a kockázat minimalizálására törekszünk, míg a tőkéből a lehető legtöbbet szeretnénk. Mit jelent, milyen szerepet tölthet be ez a két fogalomból alkotott szókapcsolat -kockázati tőke- egy induló vagy már létező vállalkozás életében?
Egy vállalkozás az alapításától a megszűnéséig számos finanszírozási nehézséggel találhatja szemben magát. Amint megszületik a kreatív gondolat egy üzlet beindításához, az első kérdések egyike biztosan ez: miből, honnan lesz rá pénz? Ahhoz, hogy egy vállalkozó a cég profiljában meghatározott tevékenységét üzletszerűen végezze, mindenképp szüksége lesz valamekkora nagyságú tőkére, amiből meg tudja venni az épületet, berendezéseket, gépeket, járműveket, embereket tud alkalmazni. Tény, hogy egy vállalkozást beindítani nem egyszerű, nem megy egyik napról a másikra, és időre van szükség, míg elkezd profitot termelni, de ha a finanszírozási források rendelkezésére állnak, lehet jövője a vállalkozásnak. A kockázati tőke (venture capital) lehet a finanszírozási igény kielégítésének egyik alternatívája, a kockázatitőke-finanszírozás elterjedése,  erre épülő ágazat megerősödése a kis- és középvállalkozások forrásellátásának egyik megoldását jelentheti.

A kockázati tőke fogalmát többféleképpen határozták meg. Az egyes változatok abban különböznek, hogy a vállalkozás életciklusának melyik szakaszában kerül sor a tőkenyújtásra. A klasszikus vagy hagyományos kockázatitőke-finanszírozás alatt az induló, nagy növekedési potenciállal rendelkező, innovatív, tőzsdén nem jegyzett vállalkozások hosszú távú finanszírozását értik. A hazai befektetésre még ez a jellemző. Azonban Nyugaton, az Egyesült Államokban a kockázatitőke-befektetés fogalma már kiterjedtebb lett. Ide sorolják az olyan befektetéseket is, amelyek már létező, működő, kevésbé kockázatos vállalatokba történnek. A kockázatitőke-ágazat kettévált, az egyikbe tartoznak a már fentebb említett, kezdő, nagy kockázattal járó, innovációra épülő vállalkozások, a másik táborba a már expanzív szakaszban lévő vállalatokat finanszírozó befektetők, de előfordulnak céget feljavító, reorganizációs beruházások is. Ezt a típusú tőkebefektetést fejlesztő tőkének (development capital) nevezzük.

Maga a kockázati tőkés lehet egy magánszemély, aki saját forrását, megtakarítását olyan vállalkozás(ok)ba fekteti, amiben többszörös megtérülést lát. Ezeket a forrásnyújtókat üzleti angyaloknak (business angels) nevezzük. Ők alkotják az úgynevezett informális kockázatitőke-piacot.  A kockázatitőke-finanszírozásnak intézményesült formája is létezik. Itt olyan befektetési társaságokra, nyugdíjalapokra, bankokra, biztosítókra kell gondolni,  amelyek az általuk kezelt tőkét különböző vállalkozásokból képzett portfóliókba fektetik be a diverzifikáció, azaz a kockázatcsökkentés érdekében, vagyis egy esetleges kudarcba fulladt befektetés veszteségét egy másik nyeresége fedezze. Fontos ismérve a kockázati tőkének, hogy a befektető az átnyújtott tőkéért cserébe a vállalkozásból tulajdoni részesedést kap. Ezzel méginkább érdekeltté válik a vállalkozás profitábilis működésének elősegítésében. A befektetés kiválasztásánál olyan kritériumok vehetők figyelembe, mint a vállalat földrajzi elhelyezkedése, növekedési potenciálja, életciklusa, vezetőinek személyes kvalitása, kitűnő üzleti terv bemutatása, várható hozam, kiszállási lehetőségek. Ezen kritériumokat a befektető akár  fontossági sorrendbe is állíthatja saját preferenciái alapján.
Miért különlegesebb ez a külső finanszírozási forma, mitől lehet több, mint egy bankhitel? A válasz a befektető személyében rejlik. Egy kockázati tőkés jelenléte a vállalkozásban azontúl, hogy tőkét bocsát a rendelkezésére, további előnyökkel jár. A tőkés személyesen is részt vesz a vállalkozás irányításában, tevékenységének felügyeletében, személyesen közreműködik. Az üzleti angyal végezhet ellenőrző tevékenységet, lehet a vezetőség tagja, betölthet tanácsadói szerepet, segíthet a menedzsment összeállításában, a toborzásban, új befektetőket is kereshet, akár az operatív irányítást is átveheti. Igazából hogy milyen mélységben vesz részt a vállalkozás életében, az a befektető és a vállalkozó megállapodásán múlik. Pénzügyi, vállalatirányítási, egyéb szaktudásával, kapcsolati hálójával akár versenyelőnyhöz is juttathatja a vállalatot. Egy kockázati tőkés bevonásával pozitív megerősítést nyer a vállalat, hogy igenis van jövője a piacon. De a kockázati tőkére nem úgy kell gondolni, hogy megoldja a vállalkozások finanszírozási gondjait, és még hitelre sincs szükségük, viszont abban segít, hogy a bankhitelfelvétel szempontjából túl kockázatosnak tartott magvető fázisban lévő cégek számára egy alternatívát jelenthet. Bankokat és kockázati tőkéseket nem lehet egy kalap alá venni a kockázatvállalásuk szempontjából. A kockázati tőke kockázatvállalás szempontjából bátrabb, merészebb, de a magasabb kockázatot magasabb hozam jutalmazza. Azonos kritériumok alapján választják ki, hogy melyik vállalat, ötlet nyeri el a bizalmukat és pénzüket, de mivel egy új vállalat mögött nincs annyi tapasztalat például egy válságkezelésről, múltbeli pénzügyi beszámolók a teljesítményükről, ezért hitelkérelmeik több mint valószínű a bankok süllyesztőjébe kerülnének. Míg egy kockázati tőkés talán még egy pillantást vetne a cég üzleti tervére, ha az jól kidolgozott. Úgy jut ezáltal plusz forráshoz, hogy nem terheli működését kamatfizetési és tőketörlesztési kötelezettség pénzintézet felé.

Minden befektetés lényege a megtérülés. A kockázati tőkésnek is ez lebeg a szeme előtt, hogy az általa befektetett összeg mikor és hányszoros megtérülést fog elérni. Az elért nyeresége a vállalkozásból való kiszállással, tulajdoni részesedésének értékesítésével fog realizálódni. A kockázati tőkés még a befektetés megtörténte előtt már a kiszállást, annak idejét, módját tervezi meg. Hiszen a sikeres befektetéssel megsokszorozott vagyonát újrabefektetheti, ezzel más vállalkozásoknak megadva az esélyt a prosperálásra. Számos kiszállási mód lehetséges, mint például tőzsdén keresztül, stratégiai, szakmai befektetőnek, pénzügyi, más kockázatitőke-befektetőnek történő értékesítéssel, társtulajdonosi, vezetők általi kivásárlással válhat meg a kockázati tőkés a részesedésétől.
A kiszállás időzítését úgy kell megtervezni, hogy az ne legyen kedvezőtlen hatással a cégre, ne vesse vissza eredményét. A vállalat vezetői és tulajdonosai között a célok összehangoltak legyenek, ezzel megkönnyítve a tőkés kiszállását. További kiszállást befolyásoló tényező az, hogy a vállalat hol tart az életciklusában. Vevő találására nagyobb esély van, ha még a vállalat az érettség szakasza előtt tart, mert ebben az esetben a vevőnek is marad esélye, hogy profitot realizáljon, ugyanakkor érdemes kivárni a részesedések felértékelődését, amire a növekedési szakaszban kerülhet sor.
A tőzsdei kiszálláshoz egyértelműen szükséges, hogy a cég tőzsdén jegyzett legyen, részvényeivel ott kereskedhessenek. Azonban korábban megállapítottuk, hogy a kockázatitőke-befektetések fontos célpontjai a tőzsdén kívüli kis-és középvállalkozások lennének. Így tehát a kockázati tőkésnek azt is célként kell meghatároznia befektetési stratégiájában, hogy közreműködésével alkalmassá tegye a vállalkozást a tőzsdén való megjelenésre.

Hazánkban a kockázatitőke-ágazat a nyolcvanas évek végén kezdte bontogatni szárnyait, de a fellendülésére a rendszerváltást követően kerülhetett sor. A kockázati tőke meghonosításának fontosságát az ipari fejlődés zálogának, az innováció előmozdításának kulcsának tartott kis- és középvállalkozói szektor fejlesztésével indokolják. 1991-ben megalakult a Magyar Kockázati és Magántőke Egyesület, melynek alapvető célja a kockázatitőke-befektetések megismertetése, népszerűsítése. Segíti a felek egymásra találását, hogy a potenciális vállalatokat megismerhessék a befektetők, fórumok, konferenciák szervezésének segítségével, csökkentve ezzel a finanszírozási rést, ami a tőkéhez való korlátozott hozzáférés miatt jön létre. Kapcsolatot tart azon országok kockázatitőke-iparág nemzetközi szervezeteivel, ahol már az iparág kiforrott, fejlett, nagyobb tapasztalattal rendelkezik.

A magyarországi kockázatitőke-ágazat a kilencvenes években fokozatos növekedési pályára állt. A fejlődés az alapok által kezelt tőke nagyságának mintegy meghatszorozódása (dollárban), és a befektetési lehetőségek szaporodása jelentette, amihez hozzájárult a rendszerváltást követő privatizációból adódó ipari szerkezet-átalakítás. A kilencvenes évek közepén kitűzték a kockázatitőke-társaságok működését szabályozó törvény megalkotását, amely 1998-ban lépett hatályba. A fő befektetési célpontok a kommunikációs, információs technológiára épülő iparágak voltak a 2000-es évek IT boomjának idején. Ezen időszakot az ország- és regionális alapok dominanciája jellemezte, magánbefektetők, üzleti angyalok még kevés számban voltak jelen. Számuk megszaporodására a 2000-es évek elején, közepén került sor, ami a magyar kockázati- és magántőke iparág fejlődését jelzi.

Az állami szerepvállalás szükségességének kérdése nyitott. Vitatott, hogy nyújtsanak-e valamilyen kedvezményeket a kockázatitőke-piacon működő szervezeteknek, vagy az állami beavatkozás annyira korlátozódjon, hogy hozzájárul a megfelelő gazdasági környezet, feltételek megteremtéséhez. Hiszen a befektetési hajlandóságot befolyásolják egy ország makrogazdasági tényezői, úgy mint a gazdasági növekedés üteme, infláció kalkulálhatósága, a jogi környezet, a kikényszeríthetőség, a vállalkozás terheinek mértéke. Mivel hosszú távú befektetésekről beszélünk, ezért a a gazdasági, politikai stabilitás léte szükséges ahhoz, hogy a kockázati tőkések megfelelően tudják a befektetéseiket kockázat illetve megtérülés szempontjából kiértékelni.

Összefoglalásul a kockázati tőke sok lehetőséget rejt magában kereslet és kínálati oldalról egyaránt, kialakulása és térnyerése a modern piacgazdaság működésének egyik velejárója.

Gerőcs Szilvia
DEX-Műhely
DE-KTK

6 komment

Címkék: kockázati tőke betekintés mások írták portfolioblogger gerőcs szilvia


A bejegyzés trackback címe:

https://kockazatitoke.blog.hu/api/trackback/id/tr472689464

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bogancs · http://nivo.blog.hu 2011.02.28. 23:27:48

Remek írás! Hiányolom azonban a konstrukció hátrányainak felsorolását.

Elméletben egyébként tök jól hangzik, de a gyakorlatban én még nem tapasztaltam ilyesmit.

Szerintem nagyon kevés cég teríti ki lapjait (értsd üzleti titkait) némi kockázati tőkéért cserébe.

A kisvállalkozásokra ez fokozottan igaz. Ha mégis, esetükben a kockázat is fokozottan jelentkezik.

A szimpla hitel, vagy akár pályázaton nyerhető valamilyen kedvezményes tőkejuttatás ezzel szemben nem kér enni. Csak időben teljesíteni kell és kész.

Ráadásul egy pénzügyi válság után kockázati tőke részvétele egy vállalkozásban nem éppen egy életbiztosítás. Ahogyan a pénzmultiplikátor jól működik prosperitás idején bizalmi légkörben, úgy tud visszafelé is elsülni. Kényszerlikvidálások során pedig sok nyereségesen működő vállalkozás is bedőlhet.

szabomorvai 2011.03.02. 12:03:33

@bogancs: Kedves bogancs!

"A szimpla hitel, vagy akár pályázaton nyerhető valamilyen kedvezményes tőkejuttatás ezzel szemben nem kér enni. Csak időben teljesíteni kell és kész." - ebből a szempontból a kockázati tőke éppen hogy jobb, mint a hitel. A hitel igenis kér enni: fizetni kell a részleteket, akkor is, ha a cégnek éppen rosszabbul megy az üzlet. Épphogy a kockázati tőke az, ami nem kér enni: ha rosszul megy az üzlet, akkor a tőkés is kevesebbet kap kiszálláskor az üzletrészéért, ha jobban megy, akkor többet. De a cégnek nem kell havonta vagy évente törlesztenie a kockázati befektető felé. A hitel tehát növeli a cég fizetési kockázatát, a kockázati tőke pedig nem. Vagyis, pénzügyi válság esetén a kockázati tőke részvétele igenis biztonságot nyújt a cégnek (mert feltőkésíti), de nem terhelimeg fizetési kockázattal. Csak épp a tulajdoni hányad egy részéről kell lemondani cserébe.

A pályázati pénzről: ha ezen vissza nem térítendő támogatást értesz, akkor persze igazad van: ingyenpénz mindennél jobb. Ha azonban vissza kell fizetni, de mondjuk kedvezményes a kamat, akkor ugyanaz a helyzet, mint a hitellel, csak kevésbé drága.

szi_ger 2011.03.02. 15:02:52

Köszönöm a hozzászólásokat!

Kedves bogancs!
Egyetértek azzal, hogy a megvalósulása nehézkes. A cikkben elméleti síkon akartam maradni, a gyakorlati problémák, hátrányok kifejtése nem fért már bele. Azt mindenképpen el tudom képzelni, hogy a hazai kisvállalkozások óvakodnak egy 'külsős' bevonására a vállalkozásukba, pláne hogy még részesedést és beleszólást is szerez. De pont ezt a nézetet hivatottak megszüntetni a különféle kockázati tőke közvetítő intézmények, fórumok. De gondolom az is bajos, sok szervezést igényel, hogy egyáltalán megismertessék a vállalkozásokkal ezt a finanszírozási formát.

Ez volt az első ilyen jellegű írásom, annak mindenképpen örülök, hogy gondolatokat ébresztett.

bogancs · http://nivo.blog.hu 2011.03.03. 23:13:52

@ghyca:

"Épphogy a kockázati tőke az, ami nem kér enni: ha rosszul megy az üzlet, akkor a tőkés is kevesebbet kap kiszálláskor az üzletrészéért, ha jobban megy, akkor többet. "

Na ez az! Ezt úgy is le lehet fordítani, hogy ha jól megy az üzlet, akkor felveszi a hasznot, ha meg rosszul megy, akkor kiszáll az egészből, a cég meg csinálhat, amit akar. Ráadásul képzeld el, micsoda eredménykozmetikázást csapna a cégvezető/főtulajdonos, csakhogy minél kevesebbet kelljen a kockázati tőkésnek fizetnie.

@szi_ger:

Igen, tényleg elgondolkodtató volt. Még az jutott eszembe, hogy amint írtad is, a kockázati tőkés nagy haszon reményében száll be az üzletbe. Namost ha a bankhitel kamata alacsonyabb, mint a kockázati tőkés hozamelvárása, - ami valószínű -akkor megintcsak nem nyerő ez a konstrukció.

Ha meg a bankhitel kamata alá megy hozamelvárásban a kockázati tőkés, akkor túlzott kockázatot vállal, hiszen a bank különböző biztosítékokkal fedezi magát, hogy pénzéhez hozzájusson, míg a befektető csak a jószerencsében és a cégtulajdonos könyveléstechnikai jóindulatában bízhat.

szabomorvai 2011.03.04. 06:46:37

@bogancs: "Ezt úgy is le lehet fordítani, hogy ha jól megy az üzlet, akkor felveszi a hasznot, ha meg rosszul megy, akkor kiszáll az egészből, a cég meg csinálhat, amit akar. "
Ez nem teljesen így megy. A kockázati befektető nem "veszi fel" a cégből a hasznot. Technikailag a következőképpen néz ki a dolog (végletekig leegyszerűsítve). A befektető megvásárolja mondjuk a cég 51%-át 100millió ft-ért.
Tehát a tranzakció első fele (befektetés) leegyszerűsítve úgy néz ki, hogy a cég kap a számlájára 100 milliót, és a céges okiratokban feltüntetik, hogy a céget 51%-ban XY befektető birtokolja. Ezután a befektetéssel összefüggésben pénz már nem áramlik ki a cégből.
A tranzakció második, befejező része (kiszállás): a befektető 5 év múlva ki akar szállni. Ekkor elkezd egy másik lehetséges tulajdonossal tárgyalni, akinek ő eladja az 51%-os tulajdonrészt. Itt az új tulajdonos (Z) fizet az 51%-os tulajdonrészért XY-nak. Ha XY és a cég a befektetés 5 éve alatt jól dolgozott, akkor Z több mint 100 milliót fizet XY-nak az üzletrészért.

DE: (és ez a lényeg!) a cégből már nem megy ki pénz, csak a tulajdonosok váltják egymást, és közöttük jönnek-mennek a pénzek. Vagyis az eredetileg berakott 100millió akkor is bent marad, ha közben a cég sorsa rosszra fordul. Pont az a lényege az egésznek, hogy a befektető, mivel tulajdonossá válik, tulajdonosi kockázatot vállal, vagyis ha rosszra fordul a cég sorsa, akkor bukja a pénzét. Ha jól megy a cégnek, akkor a kiszálláskor jó magas árat tud kapni egy másik befektetőtől.

szabomorvai 2011.03.04. 06:56:07

@bogancs: "Ráadásul képzeld el, micsoda eredménykozmetikázást csapna a cégvezető/főtulajdonos, csakhogy minél kevesebbet kelljen a kockázati tőkésnek fizetnie."
A befektetők nagyon is tisztában vannak az ilyen jellegű kockázatokkal. Éppen ezért ha a legkisebb gyanú is felmerül még a befektetés előtt, hogy a cég kozmetikázik, nem lesz befektetés. A jó üzletnél egy fontosabb van a befektető számára: hogy bízni tudjon a tulajdonostársban. A tulajdonrész szerzésekor különös figyelmet fordít a befektető arra, hogy ha szükséges, megfelelő szankciókat tudjon alkalmazni. Például abban az esetben, ha a tulajdonostárs ügyeskedik. senkinek se legyenek illúziói: a befektető megnézi a cég könyveit és üzletmenetét. És ha megnézi, általában megtalálja az ügyeskedés nyomait. Ha nem hiszed, csak gondolj arra, hogy általában az eredeti cégtulajdonos nem profi pénzügyes, hanem egy jó szakember, vagy egy ügyes ötlet gazdája. A kockázati befektető viszont pénzügyekre szakosodott intézmény, aki meg tudja fizetni az ország legprofibb szakembereit. Szerinted reális túljárni az eszükön?
Azonban ha a tulajdonos nem ügyeskedik, nem próbál túljárni a befektető eszén, akkor sokkal jobban járhat. A befektetőnek legjobb érdeke, hogy a cégnek minél jobban menjen, ezért lehetőségeihez mérten értékes tanácsaival, tapasztalataival segíti a céget - olyan tanácsadói szolgáltatást kap a cég, amit valószínűleg soha nem tudna megfizetni egyébként.