Ülök az ügyfelemmel a befektetői tárgyaláson, az ügyfelem éppen előadja a reménybeli befektető szakembereinek a magasröptű terveit, részletesen, kissé szájbarágósan bemutatja a piacot, és dicséri, dicséri, dicséri saját magát, a saját ötletét.
Kicsit kényelmetlenül fészkelődök a székemben; az az érzésem, hogy túl sok a rizsa, az önfényezés, és ehhez képest kínosan kevés a konkrétum. Látom, hogy a befektetői oldal egyik képviselője is elnyom egy ásítást. Ezek rutinos üzletemberek, hamar átlátnak a szitán, hogy a sok mellébeszélés, a powerpoint előadásban a sok dizájnelem mind a tartalom hiányosságait lenne hivatott leplezni. Ez a trükk most nem jött be. Amatőr tárgyalófeleknél bejöhet, de ezek profik.
Udvariasan végighallgatnak minket, nem kérdeznek sokat, aztán elbúcsúznak, köszönjük, köszönjük, hamarosan visszajelzünk, legkésőbb a jövő héten.
Ebből nem lesz semmi, ezektől nem kapunk tőkét.
Az a kisebbik baj, hogy nem volt elég kiforrott az ötlet; ezt még el lehetett volna fogadtatni, ha ezt már az elején nyíltan közöljük velük. De az ügyfelem megpróbálta őket palira venni, túl sok volt a mellébeszélés, az elpuffogtatott frázis, az üres duma. Ezzel nem lehet egy befektetőt megnyerni. A befektetők általában sokkal jobban szeretik az egyszerű, logikus beszámolókat, a strukturált, áttekinthető, laikus üzletember számára és érthető üzleti modelleket, amiből könnyen fel tudják mérni a lehetséges kockázatokat, előnyöket és hátrányokat, és ezek alapján mérlegelni. Minden, ami a tiszta és egyszerű kommunikáción túl van, minden ködösítés, minden apró bizonytalanság-morzsa egyre távolabb visz minket a sikeres együttműködéstől.
Erről az egész esetről a hallgatag cowboy története jut az eszembe.
A hallgatag cowboy feleséget szerez magának; felülteti az új asszonyt a lovára és viszi haza. Órákon át lovagolnak szótlanul, megállás nélkül, étlen-szomjan, amikor egyszercsak a ló megbotlik. A hallgatag cowboy megszólal:
Egy.
Mennek tovább, egy óra múltán az egyre fáradtabb ló ismét megbotlik. A hallgatag cowboy azt mondja:
Kettő.
Tovább lovagolnak, a ló már csatakos a verítéktől, küzd keményen két emberrel a hátán, de szerencsétlenségére harmadszor is megbotlik. A hallgatag cowboy megszólal:
Három.
Azzal megállítja a lovat, leszáll, leszálíltja az asszonyt, a lovát pedig ott a helyszínen agyonlövi. Az asszony eddig nem szólt semmit, de ezt már nem tűrheti szó nélkül, és nekiesik a férjének:
Hogy lehetsz ilyen kegyetlen, az a szerencsétlen állat étlen-szomjan, pihenés nélkül cipelt bennünket, hát persze hogy elfáradt szegény, te meg ahelyett hogy pihentetted volna, a harmadik hibázásnál agyonlőtted, ez embertelenség, gonoszság volt részedről, szégyellhetnéd magadat!
A hallgatag cowboy türelmesen végighallgatja, aztán annyit mond:
Egy.
A hallgatag cowboy szerintem a letisztult kommunikáció verhetetlen bajnoka. A feleségéhez intézett egyetlen szóval bemutatta a saját világképét; a hagyományos családmodellbe vetett hitét, amelyben az asszonynak az a dolga, hogy a férjének engedelmeskedjen; azt is világossá tette, hogy milyen viselkedést vár el az asszonytól, illetve hogy annak esetleges megszegése esetén az asszony milyen reakcióra számíthat a részéről. Mindezt belesűrítve ebbe az egyetlen szóba: "egy".
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
is 2011.08.03. 18:58:55
Azt megkerdezhetem, hogy mekkora befektetesrol lett volna szo? Millios, tizmillios, szazmillios?
2011.08.03. 19:03:16
Szobonya Péter 2011.08.03. 19:20:59
Ami az erőltetett párhuzamot illeti: hát mit csináljak, ebben a helyzetben ez a béna vicc jutott az eszembe.
A vicc magyarázásában igazad van. Egy nagyon jó barátomnak van az a végtelenül idegesítő szokása, hogy a legprimitívebb vicc után is elkezdi elmagyarázni a poént. És hiába igyekszünk lelőni, hogy hagyja már abba, ő persze annál jobban erőlteti. Idegesítő az biztos.
És most éppen én csinálom ezt. A fene vinné el, hogy pont az idegesítő szokások ragadnak rám. Namindegy, így jártam.
Szobonya Péter 2011.08.03. 19:22:21
plazmakutyaTV 2011.09.13. 00:18:34
Egy.
/ Tudom, hogy kb. 1 hónapos a poszt, de csak most olvastam, és a poént sem hagyhattam ki :) /
Szobonya Péter 2011.09.13. 09:04:56
bogancs · http://nivo.blog.hu 2011.11.23. 22:53:22
Van aki olyan típus, akinek 5 percig tart a figyelme, azalatt kell lenyűgözni.
Más meg szőrözős típus, minden apróságra rákérdez, a buktatókat keresi a sztoriban.
Ettől függetlenül a letisztult kommunikáció a legfontosabb, ez biztos.
bogancs · http://nivo.blog.hu 2011.11.23. 22:55:23
"a vicc magyarazasa meg kinos"
Szerintem meg nem! Tudod, a letisztult kommunikáció... Nem gond a tanmese, de az önmagában konklúzióként kevés. Kellett az a bekezdés a végére.