Névjegy

Szobonya Péter  Szobonya Péter

Üzleti szakértő, a Compleo Kft. ügyvezetője és vezető szakértője, a HVCA Oktatási Bizottságának korábbi tagja, a Spinoff Munkacsoport alapítója és első vezetője, a Spinoff Kerekasztal elindítója. Jól ismeri a hazai kockázatitőke-piac szereplőit, és a pénzvilág mozgatórugóit; szűkebb szakterülete az egyetemi találmányok üzleti hasznosítása.

Compleo

banner.jpg

Portfolio blogger

Friss topikok

Portfolio hírbox

2011.11.10. 20:16 zoltanvarju

Könyvismertető: The Lean Startup

A Számítógépes nyelvészetblog vendégposztja

A legtöbben úgy képzeljük hogy egy startup pár flanelinges srác ötleteléséből születik egy kollégiumi szobában, aztán a srácok keményen dolgoznak és egyszer csak multimilliomosok lesznek. A történet akár igaz is lehet, de szeretjük elfelejteni hogy a történet gyakrabban ér véget azzal hogy vagy nem sikerül elég befektetést felhajtania a fiatal srácoknak, vagy elhasználnak (elégetnek) minden pénzt a zseniális ötletre, anélkül hogy sikerülne életképes üzletet létrehozniuk. Eric Ries Lean Startup módszere megpróbál segíteni abban hogy az ötlet életképessége mihamarabb kiderüljön és jól hasznosuljon a befektetett tőke.

 
  • Eric Ries: The Lean Startup – How Today's Entrepreneurs Use Continuous Innovation to Create Radically Successful Business
  • 2011, Crown Business
  • 336 oldal
  • a könyv honlapja

 

 
Kik olvassák el?
Habár a téma számomra egzotikus (ami alatt azt értem hogy nem olvastam sokat ilyen témákról és azt a keveset is csak az utóbbi 10 hónapban), a könyv nyelvezete nagyon élvezhető, nem hemzseg a szakzsargontól, az üzleti- és technikai szaknyelv épp annyira járja át amennyire szükséges és szinte minden alapfogalmat elmagyaráz a szerző – ami számomra ismeretlen volt, azt egyszerű Google kereséssel is meg tudtam találni.
 
A címből azt gondolná az ember hogy első sorban vállalkozóknak, azon belül is startupokkal foglalkozó szakembereknek íródott a kötet, de bátorítok mindenkit aki az ún. “tudásalapú” szektorban dolgozik hogy olvassa el, függetlenül attól hogy állami- vagy versenyszektorban, kkv vagy multi cégnél van, vezető, fejlesztő stb. A könyv nem csodaszer, sokkal inkább gondolatébresztő, ezt Ries – számomra nagyon is szimpatikusan – többször is hangsúlyozza, de legjobban a kötet vége felé fogalmazta meg: “Those who look to adopt the Lean Startup as a defined set of steps or tactics will not succeed” (270. o.)
 
Ha nem egy csodaszer, akkor viszont micsoda az a Lean Startup? Nagyon röviden olyan receptek gyűjteménye melyek segítenek eltüntetni a selejtet/veszteséget az innovatív munka során. Ahogy minden nagymama receptje egy kicsit különbözik, igazodik a család és a nagyi ízléséhez, úgy a bemutatott legjobb eljárásokat is hozzá kell igazítani a körülményekhez. Így a puszta definíciók mellett sokszor olvashatunk esettanulmányokat vagy inkább sztorikat arról miképp küzdöttek meg a feladattal mások – sikeres startupok, megállapodott cégeken belüli “belső vállalkozások” (intrapreneur) esettanulmányai, de egy mamut cégnél dolgozó fiatal személyes története is színesítik a könyvet.
 
Mi micsoda?
Ries alaptétele egyszerű: “Startup success can be engineered by following the right process, which means it can be learned, which means it can be taught” (9. oldal) Mielőtt bárki ellentmondást feltételezne az előző idézettel, gondolja végig hogy pl. a szakács mesterséget is iskolákban tanítják, de a gyakorlat és a tapasztalat érleli mesterré a nagyokat. Így a Lean Startup nem más mint a jó alapok lefektetése, amit idővel mindenki a maga számára tesz belsővé.
 
Steve Blank volt az aki rámutatott hogy egy startup nem redukálható az innováció technikai részére, a business és a marketing is része a folyamatnak. Ries (szerintem zseniális) ötlete röviden abból áll hogy a három oldalt integrálni kell egy folyamatos tanulási folyamatba. Így radikálisan megváltozik azonban pár alapvetőnek gondolt fogalom jelentése. A startup nem induló, technológiai vállalkozást jelent ahogy a szótárban írják, hanem “a human institution designed to create a new product or service under conditions of extreme uncertainty” (27. oldal). A startup célja pedig nem egy új “killer app” piacra dobása, hanem “to figure out the right thing to build – the thing customers want and will pay for – as quickly as possble” (20. oldal) És hogy mit épít egy startup: “I prefer to use the broadest definition of product, one that encompasses any source of value for the people who become customers. Anything those customers experience from their interaction with a company should be considered of that company's product” (28. oldal) Ennek megfelelően az innovációs folyamat is kitágul, a startup maga a termék, minden oldala folyamatos innováció során alakul.
 
A nagy kérdés általában nem az hogy megvalósítható-e egy ötlet, hanem hogy érdemes-e megvalósításába időt, energiát, kreativitást és pénzt ölnünk. A meglévő szoftverfejlesztési technikák (különösen az agilis szoftverfejlesztés) a technikai oldalon már lefektették a bevett gyakorlatot (gyors iterációk, tesztvezérlet fejlesztés, folyamatos fejlesztés stb). Azonban hogy mit fejlesztünk, mennyire vagyunk biztosak abban hogy jó irányban haladunk és sikeresek leszünk már más tészta. A Lean Startup Build-Measure-Learn módszere éppen azt a célt szolgálja hogy a fejlesztés fázisairól tapasztalat által hitelesített tényekre alapozva tanuljunk (validated learning).
 
Egy ötlet magában hordozza a bele fektetett hitet, hiszen ki vágna bele egy olyan idea megvalósításába amiben ő maga sem hisz. Azonban ahogy a mondás is szól, hinni a templomban kell. Saját meggyőződéseink gyakran becsapnak minket és rossz utakra vezetnek (Nassim Nicholas Taleb ezekről nagyon jó könyveket írt, ha nekem nem, neki remélem hisz az olvasó). Ries, az IMVU beindítása során szerzett tapasztalataira alapozva, egy olyan, a statisztikai hipotézis teszteléshez hasonló, keretet dolgozott ki ami a Build-Measure-Learn ciklust segíti. Első lépésben szükséges valamilyen terméket (a fenti idézet szerint ez lehet bármi amivel a fogyasztónk találkozhat, tehát akár egy honlap is) építeni (build), ez nem kell hogy teljesen profi legyen (számomra ez is nagyon fura, hiszen szeretünk kész, profi dolgokkal találkozni), de valósítson meg egy ötletet, ekkor következik a mérés (measure) szakasz, ami alapján tanulhatunk. Garantálni lehet hogy a valóság előbb utóbb összeütközésbe kerül előzetes elképzeléseinkkel, ilyenkor tanulunk csak igazán! Azonban ez oda is vezethet hogy a fejlesztés eredeti irányától el kell térnünk (pivot), azonban ezt nem vakon, hanem adatokra alapozva tehetjük meg, és remélhetőleg nem vagyunk annyira önfejűek hogy sokáig ellentmondunk az adatoknak. Ideális esetben ezzel rengeteget spórolhatunk, de az is benne van a pakliba hogy nagyon hamar kiderül hogy egy fabatkát se ér az ötletünk...
 
A kötet nagy része tkp. annak leírása miképp tesztelhetjük magunkat és hogyan vezethetjük be a lean startup metodikát különböző helyekre. Egyrészt nem lenne szép ezt lelőni, másrészt nem is tudom megtenni mert kétszeri átolvasás után addig jutottam hogy elhiszem hogy ezek a módszerek működnek és pár eszközt már meg is néztem. Annyi minden esetre biztos hogy nem lehet egyik napról a másikra átállni erre a gondolkodásmódra (ezt a szerző is hangsúlyozza, pl a 5 whys, módszernek egy leegyszerűsített változatát is ajánlja az áttérés folyamatára) és mivel mindenkinek magára kell szabni a praktikákat (meg gondolom egyéb okokból is) egy aktív közösség alakult ki a lean művelőiből és nekem egy nyílt társaság képét sugározzák, akik nem hét lakat alatt őrzik praktikáikat, hanem megosztják egymással amit csak lehet.
 
 
Rám revelatív erővel hatott a kötet, rögtön kétszer is elolvastam. Úgy sejtem hogy nem vagyok egyedül azzal hogy gyakran valami nagyon tuti kis elméletről gondolom azt hogy no az aztán igazi game changer lenne ha megvalósulna – igen ám, de mi van ha egyszerűbben, igaz elméletileg nem annyira elegánsan is meg lehet oldani a problémát? Az alkalmazott kutatás során pedig figyelembe kell venni olyan szempontokat is mint pl a véges erőforrások (ember, pénz, technika, stb) és a megrendelői igények. Az elméleti tudomány rengeteg ötlettel szolgálhat, az alkalmazott kutató dolga hogy ismerje ezeket, tudjon választani közülük a problémának és a lehetőségeknek megfelelően. A termékfejlesztés során pedig figyelembe kell venni a kutató számára külső tényezőket is, mert azok is a megoldandó feladat szerves részei.

2 komment

Címkék: könyvismertető mások írták induló vállalkozás portfolioblogger lean startup customer development


A bejegyzés trackback címe:

https://kockazatitoke.blog.hu/api/trackback/id/tr823360421

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lemmiwinks 2011.11.10. 23:37:59

Divatbohóckodás ez az egész agile, lean kanban mánia. Nyilvánvaló dolgokat mantráznak, a karikára vágott lófaszt akarják eladni aranyként.
Steve Jobs vagy Bill Gates hülyére röhögnék magukat az ilyen könyveken. Kb Sikerkalauz szinvonal a hi tech iparágban.

is 2011.11.13. 10:28:37

@Lemmiwinks: A könyv színvonalát illetően szerintem nem járhatsz messze az igazságtól, de azért az egész módszertant nem kell a kukába dobni. Igaz, hogy ma a csonttörésre is lean a gyógyítási módszer, és ez igencsak nagy hülyeség, de a megfelelő helyen, időben, és feltételekkel ezek jó kis módszertanok. Sajnos ma minden helyen, minden időben, és mindenfajta feltétel nélkül használják őket, és én is csak kínomban röhögök, amikor lean és agile buzzwordokkel ugranak neki bárminek az IT-ben, miközben a létező legtisztább hagyományos fejlesztést csinálják, és a felszínes agile meg lean módszerek csak inkább összekuszálnak, mint segítenének.