Névjegy

Szobonya Péter  Szobonya Péter

Üzleti szakértő, a Compleo Kft. ügyvezetője és vezető szakértője, a HVCA Oktatási Bizottságának korábbi tagja, a Spinoff Munkacsoport alapítója és első vezetője, a Spinoff Kerekasztal elindítója. Jól ismeri a hazai kockázatitőke-piac szereplőit, és a pénzvilág mozgatórugóit; szűkebb szakterülete az egyetemi találmányok üzleti hasznosítása.

Compleo

banner.jpg

Portfolio blogger

Friss topikok

Portfolio hírbox

2012.02.29. 10:14 László Tóth

Véleménycsere egyetemi kutatások tőkebevonásáról

A blog visszatérő olvasói számára minden bizonnyal ismert, hogy a mi az az early stage financing, azaz korai szakaszban történő finanszírozás. Definíciószerűen ez nem más, mint hogy a cégnek még csak egy koncepciója van és a kapott tőkét prototípus fejlesztésre, valamint piackutatásra fordítja. Tágabb értelemben véve (ha hozzátesszük az ún. first stage financing, azaz első szakaszban történő finanszírozást) már a gyártás felfuttatására és az értékesítési folyamat kialakítására használható. Ez így tökéletesen van kitalálva: adott az ötletünk, természetesen körüljártuk, kihasználtuk a 3F forrást (family, friends, fools), és most találnunk kellene egy üzleti angyalt vagy kockázati tőkebefektetőt. De van még egy elem, ami nem elhanyagolható: egyetemi kutatásról beszélünk.

A cikket Rab Máté, a Debreceni Egyetem Pályázati és Innovációs Igazgatóságának munkatársa írta.

Egy jó kutató mit tesz ha kérdése van? Kutat – vagy megkérdezi irodánkat erről a témáról és mi utána járunk.

Van a Colorado Egyetemen egy ún. TTO Proof of Concept Grant. Az összeg nem több mint $25.000 (5,5 millió Ft), és ezt egy az egyben megkapja a pályázó a számlájára. A bíráló a Colorado Egyetem Technológiatranszfer Irodája. Az alábbi három kategóriában lehet indulni és megnyerni:

  1. Előrelépés feltételezés tesztelésében: in silico esetében in vitro, in vitro esetében in vivo tesztek finanszírozása (rendszerbiológiából eredő kifejezések, nagyvonalakban annyit jelent, hogy először számítógépen, majd kémcsőben végül a valóságban tesztelnek elképzeléseket).
  2. A feltételezésünk kivitelezése: például az áhított fehérje előállításának finanszírozása.
  3. Piaci előtesztelés: a fázis I. vizsgálatokon túl akár alternatív hasznosítási lehetőségek kutatásának finanszírozása.

Ez az ötlet kiváló, csakhogy esetünkben a Debreceni Egyetem Pályázati és Innovációs Igazgatóságának nem áll a rendelkezésére ekkora összegű támogatás.

De van más példa is. A Sheffield Egyetem és Cardiff Egyetem tudományos eredményeinek 100%-os hasznosítására szerződött Fusion IP Ltd. azt az üzleti modellt dolgozta ki, hogy az egyetemek kutatási eredményeit ők értékelik, fordítják át spin-off cégekbe (amikből részesedést adnak a kutatóknak és az egyetemnek is), majd ezt a céget egy kezdeti feltőkésítés után tőzsdére viszik, vagy eladják. Ők egy kezdeti Ł125.000 (43,7 millió Ft) támogatást adnak, amely véleményük szerint elegendő egy üzleti terv írására, külső menedzsment felfogadására és a vállalkozás beindítására. Így a kutatóknak csak kutatni, a menedzsmentnek csak vezetni, a Fusion IP Ltd.-nek meg csak szelektálni kell a finanszírozandó ötletek közül – mindenki teszi, amihez a legjobban ért.

Fusion Ltd. model.png

Ez a modell eggyel fejlettebb az amerikainál, hisz itt már be van vonva egy külső tőkeerős cég. De kis hazánkban jelenleg nem találtunk még ilyen céget (nem beszélve arról, hogy nem is vizsgáltuk ez a modell a cégnek megérné-e), valamint a hazai kutatói gondolkodásmód sem tartja kívánatosnak nemhogy a külsős menedzsmentet, de a külsős 100%-os hasznosítást sem.

Van egy harmadik utas megoldás, ez már az irodánk ötlete. Ebben a modellben alapítana az Egyetem egy projektértékelő céget, aminek az igazgatótanácsába befektetőket ültetnénk. A befektetők minden releváns projektről értesülnének, és tetszésük szerint finanszíroznának kutatásokat. A befektetéseket egy, az említett projektértékelő cég által delegált projektmenedzser vezetné, vagy csak felügyelné, és itt már kezdődhetne a konkrét részeltek kidolgozása (ki mit rak bele, milyen részesedési arányban, mennyi időre, milyen menedzsmenttel, mi a cél, stb.).

Technology Investment Programme model (TIP).png

TIP (Technology Investment Programme) modell

Jelenleg ezt az utas eljárást próbáljuk végezni, de nem egy projektértékelő cégen keresztül, hanem egyesével minden érdeklődő befektető számára összeállítunk egy releváns portfóliót, amit csak neki prezentálunk. Viszont ez a kutatónak is több idő, mintha egy fix platformon keresztül, évente egyszer, vagy maximum kétszer kellene prezentálnia eredményeit, terveit és kéréseit.

A bejegyzés azért született meg, mert kíváncsiak vagyunk Kockázati tőke blog olvasóinak véleményére, hátha ebből a véleménycseréből valamilyen kivitelezhető ötlet pattanna ki. Tehát kérjük senki ne tartsa magában a véleményét, minden pozitív vagy negatív konstruktív kritikára is nyitottak vagyunk, bátran cseréljünk eszmét a bejegyzés kommentrészlegében!

Várjuk a véleményeket!

Rab Máté

www.detti.unideb.hu

11 komment

Címkék: debrecen 2012 kockázati tőke portfolioblogger befektetőkeresés


A bejegyzés trackback címe:

https://kockazatitoke.blog.hu/api/trackback/id/tr384224897

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pikkkli · http://ch.linkedin.com/in/poki1 2012.02.29. 10:54:10

Maté
Érdekes a dilemma és a megoldások. Nem lehetne ide valahogy bekeverni a Jeremie II-t? Ott aszem terveznek Magvető pénzeket.

Szobonya Péter · http://www.compleo-consulting.hu/ 2012.02.29. 11:03:45

Szerintem a kérdésnek két rákfenéje van:
1. honnan lesz tőke ezekhez a spinoffcégekhez?
2. ki fogja ezeket a cégeket menedzselni?

Szerintem egy modell akkor lehet sikeres, ha erre a kettőre üzemszerű megoldást kínál. Ha jól értem ez a modell idáig még nem megy el, csak addig, hogy teremt egy rendszeres fórumot arra, hogy a reménybeli befektetők megismerkedjenek a lehetséges projektekkel, aztán majd egyenként lehet velük egyezkedni, hogy ki mit ad, és mit kér érte cserébe.

Rab Máté 2012.02.29. 11:14:50

@pikkkli: Már gondolkodunk rajta, mindenképpen be szeretnénk vonni több projektbe is. Sőt, ameddig nincs Jeremie II, addig is tárgyalunk olyan tőkebefektetővel, aki ebbe a kritikus fázisba fektetne bele 20-80 millió Ft között. Ha jól tudom, a Jeremie II legnagyobb előnye pont ez lesz, hogy ilyen projektekre ad pénz pontosan ekkora méretbe. De ha nem jól tudom javítsatok ki. :) Vagy ha nem ezek miatt, te miért gondoltad a Jeremie II-t megfelelő alternatívának?

@Szobonya Péter: Jól látod a helyzetet Péter. Egy - ahogy írod - "üzemszerű megoldást" nagyszerű lenne kínálni. A legjobb egy kész csatorna lenne: belép a befektető, mi pedig az első érdeklődéstől a társasági szerződés aláírásáig automatikusan vezetjük. Erre még nincs rendszer, esetenként történtek a megegyezések, de a nagy kérdés: lehet-e ezt (fél)automatizálni?

Berta_Zsolt 2012.02.29. 20:56:30

Általánosságban nem hiszek a "harmadik utas megoldásokban". Ebben a konkrét esetben is nézem-nézem az ábrát, de valahogy rossz érzésem van: mitől működne is ez a modell??? A Fusion féle modell egyszerű és nagyszerű: "a kutatóknak csak kutatni, a menedzsmentnek csak vezetni, a Fusion IP Ltd.-nek meg csak szelektálni kell a finanszírozandó ötletek közül – mindenki teszi, amihez a legjobban ért"
Ehelyett feltalálni a fából vaskarikát? (Akkor már a kör-négyszögesítését, azért Nobel-díj is járna, ha lenne matek Nobel-díj).
Nézzük az ábrát a tetejéről:
Kik az investorok? Ha üzleti angyalok, akkor ők nem szeretik/szeretnék a pénzüket egy bürokratikus szervezetbe önteni (itt a TIP Ltd.-re gondolok), ahol helyettük fogja monitoringolni/menedzselni egy cég/projekt menedzser a portfólió céget. Ha kockázati tőke alap, akkor nekik viszont megvan erre a modellük, csapatuk, rendszerük, tehát ezt nem érdemes duplázni, az csökkenti a hatékonyságot.
Board és board ülés a kiválasztáshoz. Szerintem nem kell ahhoz céget alapítani és befektetőket beültetni a cég boardjába, hogy évente kétszer projekteket válasszanak ki. Ha a cél, az, hogy szervezett körülmények között, évente x-szer ötleteket, találmányokat, projekteket lehessen castingolni és befektetőknek bemutatni, ahhoz elég egy megfelelő fórumot (konferencia, verseny, befektetői fórum etc) teremteni. Ehhez nem kell cég.
Az más persze, ha a cég arra alakul, hogy a befektetők pénzét projektekbe fektesse és eljuttassa a projekteket egy 1st stage financing-ig. Annak látom értelmét, ez gyakorlatilag egy spin-off alap ill. annak alapkezelője lehetne. Ennek a struktúrája értelmezhető (ld a fenti ábra, némileg módosítva), célrendszere egyszerű és a szükséges kompetenciák feltérképezhetőek. Sőt, ez megoldás arra is, amit Szobonya Peti is kérdez:
1. Tőke: Egyéni befektetők, befektetési alapok, külföldi intézményi befektetők.
2. Menedzsment: Nos, mi éppen azon az eszközökön, módszereken dolgozunk, hogyan tudunk költséghatékonyan start-up cégeket menedzselni ill. a cégek csapatát úgy felturbózni, hogy megállják a helyüket a nemzetközi (tőke- és termék-) piacokon. (A mi itt azt a cégemet jelenti,amely KKV fejlesztésre alakult: v-csoport.hu). És a nagy kérdésre a válasz: igen, lehet automatizálni menedzsmentet, menedzsment fejlesztést.

Az "üzemszerű megoldásokon" is gondolkodunk, elsősorban szűrésen, másodsorban fejlesztésen is monitoringon. Van még kérdés? :-))))

Szobonya Péter · http://www.compleo-consulting.hu/ 2012.02.29. 21:27:53

@Berta_Zsolt: Veled a legtöbb dologban egyetértve, nekem az a véleményem, sőt mondhatni a vesszőparipám is, hogy az egyetemi találmányok üzleti hasznosítására egy olyan modell a megoldás, amely:
1. alapvetően egy magvető befektetésre szakosodott tőkealapra épül, amely az előszűrt projektekhez a tőkét biztosítja -- és az az egész modell szempontjából kulcsfontosságú, hogy ennek NEM egyetemi, hanem az egyetemtől független, de azza szorosan együttműködő, piaci szervezetnek kell lennie.
2. A magvető alapot viszont ki kell egészíteni egy olyan szervezettel, amely a portfóliótársaságok részére legalább az induló egy-másfél évben a menedzsmentet biztosítja. Egy hagyományos magvető tőkealap ugyanis alapesetben olyan projekteket szokott keresni, ahol a talpraesett, üzleti érzékkel és valamelyes gyakorlattal is rendelkező menedzsment is rendelkezésre áll -- na az egyetemi projektetnél ez viszont teljesen hiányzik. Azok a próbálkozások pedig, amik arra alapultak, hogy majd a kutató lesz a menedzser, azok eleve kudarcra vannak ítélve.

Berta_Zsolt 2012.02.29. 21:58:48

@Szobonya Péter:
1. Teljesen egyetértek, ezért tetszik a Fusion modell. (ha jól értem, ők is az egyetemtől független cég).
2. A "menedzsment szervezetnek" nem tudom van-e máshol megvalósult mintája. Inkább egy interim menedzser/Coworker/mentor poolt tudok elképzelni, ahonnan az alap lehívja azokat a menedzsereket, akik az adott projektbe szükségesek. Persze, ha ennek a "pool"-nak van egy céges háttere, akkor már ott tartunk, amit mondasz. Én már gondolkodtam azon hogy egyfajta soft inkubációt létrehozok, ami nem a tégla/wifi/ásványvíz biztosításáról, hanem a vezetői tudás és kompetencia biztosításáról ill. fejlesztéséről szól. Egyelőre érlelődik az ötlet. Azt látom, hogy valamilyen formájában szükség van rá.

Rab Máté 2012.03.01. 09:23:04

@Berta_Zsolt: kedves Zsolt, köszönöm a véleményed és az időt, amit a modellek kiértékelésére szántál. Ha mindenki ilyen velősen tudná értékelni az ötleteinket, akkor biztosan megtalálnánk a jó irányt.

Viszont nem mindenhol ment át a válaszod alapján az üzenetem. Biztos a fogalmazásmódom miatt, de akkor még egyszer tisztáznám, hogy miről is beszéltünk:
- a harmadik utas megoldásra azért van szükség, mert a Fusion modell implementálásához pont egy Fusion Ltd. hiányzik. Enélkül találni kell más megoldást, mert nincs (még) olyan cég, akivel kizárólagos hasznosítást tudnánk kötni. Vannak ilyen irányok, mert az egyetemnek eléggé széles az ipari kapcsolati hálója, de Fusion Ltd-nk nincs. Ezért kell harmadik utas megoldást találni, mert nem lehet lemásolni azt a modellt, és nem "kört négyszögesítünk", hanem kivitelezhető megoldásokon gondolkodunk.
- a szervezet pont annyira lenne bürokratikus, mint amennyire szükséges. Investorként az üzleti angyalok vagy nem találnak meg minket, vagy viszik kutatóstól az egész projektet. Szerintem ez érthető, hogy miért nem érdeke az egyetemnek. A kockázati tőkealapoknak nagyszerű, hogy megvan a maguk modellje, de hiába próbáltuk velük felvenni a kapcsolatot, nekik kicsik még ezek a projektek (pont erről szólt a bevezetést).
- board és board ülés: ezt is említettem, hogy jelenleg nincs erre cég alapítva, ha jön egy investor, neki gyűjtjük össze a projekteket és mutatjuk be. Pont úgy, ahogy írod.
- spin-off alapnak nevezted, mi TIP Ltd.-nek (az angol azért, mert külföldi befektetőknek is prezentáltuk már és onnan van az ábra).

Tehát szerintem inkább indulatból fogalmaztad meg ezt a sarkos véleményed, mert a konklúziónk szerencsére közös - ennek nagyon örülök. :) Ezek szerint egy közintézmény is tud piaci fejjel gondolkodni. Még annyi eltérés van a modellben, hogy mi egyetemi alapítású TIP Ltd-t, Péter meg piaci alapút gondolt - utóbbival értenénk mi is egyet, ha közös lenne a célrendszer, vagy ha egyáltalán lenne ilyen érdeklődő. :)

Végül még két gondolat: (1) A menedzsment kérdéskört szerintem Péter látja jobban, hisz ő dolgozik velünk. Itt nem elég, ha valaki "feltúrbózza a kkv csapatát", mert nincs csapat. Nem elég lehívni egy menedzsert, mert nincs ilyen ember és/vagy a kutatók hosszabb távban gondolkodnak (bizalom kérdése).
(2) A "nagy kérdés" nem arra irányult, hogy lehet-e a menedzsmentet automatizálni, hanem hogy azt a folyamatot lehet-e automatizálni, ami onnan indul, hogy érdeklődik egy szaúdi társaság, és tart odáig, hogy a spin-off cég mindkét fél elvárásainak megfelelően működik. Szerintem itt több manuális belenyúlás szükséges, minthogy mindezt egy folyamatábrán túl automatizáljuk.

De örülök, hogy ismét kapott egy megvilágítást ez a projekt, mi még mindig érdeklődéssel várjuk a további véleményeket!

pikkkli · http://ch.linkedin.com/in/poki1 2012.03.01. 10:23:27

Érdemes lenne megvizsgálni az Egyetem oldalát is mélyebben. Valószínűleg az egyetemi legfelső vezetés nyitott lehet egy ilyen modellre (mindegy, hogy 1 vagy 2 vagy 3 vagy ezeknek kombinációja, lényeg a tőkebevonás, ebből cégépítés és piacra vitel, profitérdek alapján).
Node mivan az egyetemi egyéb csoportokkal.
Nekik egy ilyen konstrukció teljesen kultúridegen, olyan eszközrendszere van, amitől kiráz a hideg (pénzügyi mutatók, kontrolling rendszer, menedzsment nyomás), azaz biztos a 100%os ellenállás.
Hogyan lehet ezt a réteget (gondolom kutatók, ügyintézők, eddig kapcsolódott beszállítok és a többi) bevonni, motiválni, rávenni az új rendszerre?
Vagy már úgy kellene az "üzemszerű megoldást" kitalálni, hogy az valamelyest kompatibilis legyen kultúrában ezzel a réteggel.
Örülnék, ha lenne olyan befektető/modell, amelyik átérezve a másik oldalt is, tudna mindkét fél számára előnyös rendszer kialakítani.

Szobonya Péter · http://www.compleo-consulting.hu/ 2012.03.01. 11:28:14

@pikkkli: @Rab Máté:
Máté, azt írod egy helyen, hogy "szerintem ez érthető hogy miért nem érdeke az egyetemnek" - végül is mi az Egyetem érdeke?

- hogy lásson belőle a végén pénzt, mert szűkülnek a finanszírozási források?
- hogy fel tudja mutatni, hogy az alkalmazott kutatások nem csak az íróasztalnak kutatnak?
- hogy valami perspektívát tudjon nyújtani (vagy legalább ígérni) a kutatóknak?
- hogy gondoskodjon arról, hogy a kutatási eredmények végül jó kezekbe kerülnek?
- vagy ezeknek és más hasonló szempontoknak valami egyedi keveréke?
- vagy valami egészen más?
- vagy van egyáltalán valami kikristályosodott álláspontja az Egyetemnek azzal kapcsolatban, hogy mit is szeretne ezzel elérni?

Lehet hogy erre te sem tudod pontosan a választ, de a véleményedre kíváncsi lennék. Amúgy meg legfeljebb meginvitáljuk ide a blogba a rektor urat is.

Rab Máté 2012.03.01. 13:30:49

@Szobonya Péter: ez tényleg nem tartozik az én hatáskörömbe :)
De szerintem annyit elárulhatok, hogy a következő Stratégiai Bizottság napirendjében szerepel ez a téma, sőt, az itt elhangzottakat is majd próbáljuk beépíteni. (A Jeremi II-ről már bele is írtam egy rövid bemutatót, köszönet a felvetésért)

Véleményem szerint az Egyetem pénzt akar belőle látni, mert az ilyen saját forrást tudja fordítani extra kiadásaira (pl növekszenek a rezsiköltségek, de az állam csak a diákokra költhető támogatást növeli - ha növeli :) - ezt a tételt nem, így ki kell gazdálkodni).
Az is fontos lenne, hogy a kutatók előtt követhető példák szerepeljenek az ilyen típusú üzleti hasznosításra, mert eddig vagy elakad valahol, vagy viszik az egészet.
Így összefoglalva:
- jól járna az Egyetem a kutatók támogatásával, mert szabad felhasználású pénzhez jutna,
- pár ilyen típusú nyilvános projektet példaként lehetne állítani a kutatók elé, ezzel is motiválva őket a piaci hasznosíthatósági fejlesztések felé,
- jól járnának a kutatók, hogy a tudásukat így is készpénzre tudják váltani,
- jól járna a gazdaság, hisz a tudásközpontokból áramolna a gyakorlati eredmény.

Ez lehetne egy általános cél, de ettől lehet (remélem) specifikusabb lesz az Egyetem hivatalos álláspontja.

pikkkli · http://ch.linkedin.com/in/poki1 2012.03.06. 11:23:24

Oh,

Hát úgy tűnik mindenki egymásra talált, egyeznek az álláspontok, szép a jövő. Na nekem ilyenkor kezd izzadni a tenyerem és kellemetlenül érezni magam.
Ugyanis, ha ennyire evidens a dolog, akkor eddig miért nem működött a gyakorlatban?!

Szerintem itt még mindig nem sikerül belemenni a probléma mélyébe. Ami az én meglátásom szerint az, hogy hogy veszed rá a kutatót és az egyetemi bürokráciát, hogy azonosulni tudjon ezzel a rendszerrel?

Vagy hogyan lehetne a "ezt így kell csinálni" befektetőt, hogy engedjen a "más piacokon működik, tehát itt is ez kell" elvből és próbáljon win-win megoldás felé törekedni.