Névjegy

Szobonya Péter  Szobonya Péter

Üzleti szakértő, a Compleo Kft. ügyvezetője és vezető szakértője, a HVCA Oktatási Bizottságának korábbi tagja, a Spinoff Munkacsoport alapítója és első vezetője, a Spinoff Kerekasztal elindítója. Jól ismeri a hazai kockázatitőke-piac szereplőit, és a pénzvilág mozgatórugóit; szűkebb szakterülete az egyetemi találmányok üzleti hasznosítása.

Compleo

banner.jpg

Portfolio blogger

Friss topikok

Portfolio hírbox

2014.02.03. 18:25 Szobonya Péter

Az exit

Ha valaki érdeklődik a kockázati tőke iránt, biztosan hallott már az exitről.

Igen, a kijáratra gondolok.

az exitnek sokféle módja lehetEgy kockázati tőkebefektetőnek végső soron egyetlen célja van a befektetéssel: hogy bizonyos idő elteltével haszonnal szálljon ki, ezt hívják exitnek. Ebben a végső motivációban a kockázati tőkés tökéletesen ugyanolyan, mint akármilyen befektető a világon: a gyereknevelésben megfáradt háziasszony, aki a bankban leköti a megtakarított pénzecskéjét; a nyugdíjbiztosító, aki a nála elhelyezett megtakarításokat igyekszik haszonnal forgatni; vagy a devizaspekuláns, aki egy adott deviza összeomlására játszva szétshortolja a piacot. A lényeg mindenütt: ma beteszek 1 Ft-ot azért, hogy holnap kivehessek 2-t. 

Ha a kockázati tőkebefektető okosan fektet be, akkor a cég értéke néhány év alatt sokat nőhet; de ez a befektetőnek csak akkor ér valamit, ha azt pénzzé is tudja tenni: tehát ha a részesedését el tudja adni. A kockázati tőkésnek mindig az a célja, hogy a befektetéssel megszerzett részesedését haszonnal el tudja adni. És ebből az alaptételből több dolog következik: 

  • A kockázati tőkebefektetők mindig átmeneti szereplők egy cég életében; a befektetéseik sohasem "mostantól fogva mindörökké" szólnak (mint általában a szakmai befektetőknél), hanem már előre tudhatóan csak átmeneti időre. 

  • A kockázati tőkések a cégértéknövekedést keresik: akkor van esélyed ilyen befektetőt bevonni, ha hihetően tudsz érvelni amellett, hogy a befektetéssel a cég értéke közép távon növekedési pályára áll. 

  • A kockázati tőkebefektető általában nem vesz ki osztalékot a portfóliójában lévő cégekből (na jó, néha igen, de az inkább csak a kivétel, ami erősíti a szabályt), és az alapító tulajdonosok ebbéli szándékát is előszeretettel korlátozza. Ha ugyanis az adott cég jól megy, növekszik, a beletett pénz jól fial, akkor botorság lenne azt osztalékként vagy más formában kipumpálni belőle, ezzel fékezve a növekedését -- minden bennehagyott forint két másikat fialhat még az eladásig. 

  • A kockázati tőkebefektetők (legalábbis amelyek ésszerű piaci alapon működnek) teljes mozgásszabadságot várnak el a részesedésük eladása tekintetében, és nagyon berzenkednek az ellen, hogy bármilyen módon korlátozzák akár az eladás időpontjának, a vevő személyének, az eladási árnak a szabad megválasztásában. Az tehát, hogy az alapító majd maga szeretné visszavásárolni a befektető részesedését, az egy lehetőség ugyan; de hogy a befektető vállalja, hogy csakis az alapítónak adja el, és senki másnak a világon, az épeszű befektetőtől nem várható el. 

Az exitnek több lehetséges módja van, egy kicsit leegyszerűsítve ezek általában az alábbi kategóriák valamelyikébe esnek:  

  • tőzsdei bevezetés (initial public offering, IPO) révén történő értékesítés -- az exit egyik legígéretesebb módja ... lehetne, sajnos itthon csak nagyon kevés példát látunk erre;

  • szakmai befektető részére történő értékesítés -- ez valami olyasmi, mint amikor (hogy egy teljesen fiktív példával éljek) pl. fejlesztesz egy mobilalkalmazást a használt cuccaid online eladására, csinálsz rá egy céget, aztán amikor beindul, az egészet ripsz-ropsz jó áron eladod a Dropboxnak! Na ez a szakmai befektető. Ha ebben a sztoriban még egy kockázati tőkés is kapott volna epizódszerepet, akkor ez egy tökéletes példája lenne a szakmai befektető részére történő értékesítésnek, mint az exit egyik lehetséges útjának. 

  • más pénzügyi befektető részére történő értékesítés -- leginkább akkor szokott előfordulni, amikor pl. a cég megy is meg nem is; csillog azért benne valami, de láthatólag lassabban növi ki magát, mint azt a kockázati tőkés remélte. Pedig annak egy pár év múlva már nagyon eladhatnékja van, de egy szakmai befektető ingerküszöbét a portéka még nem üti meg; hát akkor majd megveszi egy magántőke-alap, vagy valami hasonló pénzügyi befektető. Egy ilyenből is lehet jól kiszállni, de a legfényesebb álmok valószínűleg nem teljesülnek. 

  • az alapítók / a menedzsment részére történő értékesítés -- (ugye mondtam, hogy ez is egy lehetőség!) a gyakorlatban ez leginkább akkor szokott előfordulni, amikor a cég tönkre éppen nem ment, de az égvilágon senki nem akarja megvenni; végül jobb híján odaadják az alapítóknak vagy a menedzsmentnek valami játékpénzért; a befektetőknek egy ilyen kiszállás a legtöbbször bukó. 

  • jogutód nélküli megszűnés; felszámolás-végelszámolás -- az orvosi szaknyelv az exit ezen módjára használja azt a szakkifejezést, hogy "exitus lethalis".

Ezzel zárom a mai mesét, minden kedves olvasómnak jó éjszakát, szép álmokat, sikeres IPO-t, vagy legalább egy vastag pénztárcájú szakmai befektetőt kívánok!

Szólj hozzá!

Címkék: mese exit kockázati tőke portfolioblogger befektetőkeresés


A bejegyzés trackback címe:

https://kockazatitoke.blog.hu/api/trackback/id/tr985791152

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.