Egy-két éve karácsony táján a ceglédi Szabadság téren sétálva figyeltem fel az evangélikus egyház sajátos humorára. A templom bejárata fölött ugyanis, evangélikus szokás szerint, harsogó nagybetűkkel ki volt írva, hogy "ERŐS VÁRUNK NEKÜNK AZ ISTEN". De ha valaki közelebb ment, az észrevehette, hogy a bejárat egy madzaggal el van kerítve, rajta egy papírcetli, azon girbegurba betűkkel: "VIGYÁZAT, OMLÁSVESZÉLY!"
Szerintem óriási.
Ez az eset jutott az eszembe mostanában, amikor párhuzamosan két, általunk képviselt ügy is a szindikátusi szerződések és egyéb befektetői dokumentumok összeállításának fázisában jutott. Elvileg mire a felek idáig elértek, már hússzor körbetáncolták egymást, a term sheet vitája során minden lényeges, kevésbé lényeges, és kifejezettel lényegtelen részletkérdésben megegyeztek, innentől fogva elvileg a szerződések összeállítása egy gyakorlott jogász számára rutinfeladat.
Lenne.
A gyakorlatban ilyenkor jönnek elő a nemúgygondoltam, nemúgyértettem, meggondoltammagam ötletek százai, általában a befektető és a projektgazda oldaláról egyaránt, amikkel aztán még hetekig-hónapokig simán el lehet vitatkozgatni. Külön élvezet, amikor nem is az érdekelt, felek, hanem az ügyvédeik nyitnak késhegyig menő vitát valami olyan kérdésről, amit rajtuk kívül senki sem ért, a befektető és a projektgazda is csak néznek egymásra vállvonogatva ...
Ez a szerződés-előkészítési szakaszt a felek néha kifejezetten a kifárasztásra is ki tudják használni. Ha az egyik félnek sürgősebb a szerződés megkötése -- ez jellemzően a projektgazdára igaz, aki szeretné már végre megvalósítani az álmait; de azért volt már fordítva is --, akkor a másik könnyen tud még az utolsó pillanatban is újabb engedményeket kicsikarni azzal, ha elkezdenek a végtelenségig szőrözni valami teljesen lényegtelen, nüansznyi kikötéseken. Ebben a szakaszban különösen fontos, hogy a projektgazda észnél legyen; könnyű hibát elkövetni, átsiklani valamilyen kevésbé lényegesnek tűnő ponton, amit aztán évekig bánhat. Az ilyenek elkerülése miatt egyszerűen életbevágó, hogy egy jó jogászt tudjon maga mellett, aki az utolsó apróbetűs részt is elolvassa, minden részletre odafigyel, és figyelmeztet, ha valami nem stimmel.
(vicces kép innen)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.