Gyorsabb új évet kívánok 2014-re minden kedves olvasónknak; de legalábbis azoknak, akik befektetőkeresésre adják a fejüket!
A Jeremie-túlsúlyos hazai kockázatitőke-piac egyik óriási rákfenéje a borzaszó lassúság; úgy is mondhatnám, hogy a bo-hor-za-hasz-to-hó la-has-su-hú-sá-hág. Tisztelet a kisszámú kivételnek, az általam tapasztalt jelenlegi döntési folyamat a legtöbbször valami ilyesmi:
- hónapokig húzódó tárgyalgatások,
- még ilyen adatlapot,
- még amolyan kimutatást,
- számokat,
- terveket,
- mégis inkább így,
- á nem is,
- amúgy jobb lenne,
- de legyen inkább havi bontásban,
- na jó,
- de inkább mégsem,
- nem lehetne-e.
A 2013. év egyik nagy személyes sikere volt nálunk, hogy szeptemberben sikeresen megvalósult egy tőkebefektetés, aminél mi láttuk el a projektgazda képviseletét -- ebben az ügyben a befektetőkkel az első kapcsolatfelvételek márciusban történtek -- 2012-ben! Másfél év!
Az év egyik nagy kudarca pedig egy nagyon ígéretes magvető projektünkhöz kapcsolódik: több seed befektető is komolyan érdeklődött iránta, term sheet-et is kaptunk, de annyira vánszorogva haladt az ügy, hogy a projektgazda azt mondta, hogy ha december végéig nem lesz érdemi előrelépés, akkor hagyjuk a francba az egészet, ugyanis éppen egy éve decemberben vettük fel a kapcsolatot a befektetőkkel. Egy éve! Egy magvető projektnél!
Azonnali és radikális szemléletváltásra lenne szükség, különben akkora, de akkora kudarc lesz ez a most még sikertörténetnek beállítható Jeremie program, hogy Brüsszelig is elér a visszhangja. Azt mondta nekem egyszer egy Jeremie alapkezelő vezérigazgatója, amikor gratuláltam nekik a legfrissebb befektetésükhöz, hogy "Hagyd csak, Peti, nem elkölteni nehéz azt a pénzt!" Akkor ez olyan okos gondolatnak tűnt -- de most meg azt látom, hogy még elkölteni se nagyon sikerül!
Ha valaki innovatív, kreatív, pörgő iparágakban szeretne befektetősdit játszani, muszáj lenne hozzászokni a gondolathoz, hogy az első találkozástól a szerződések aláírásáig max. 3 hónap alatt el kellene jutni -- ebbe már beleértve azt a másfél hónapot, ami alatt a szerződéseken vitatkoznak a jogászok. Ha egy évig masszírozzuk egymást, akkor abba nem csak az alapkezelő fog belepistulni, de a projektgazda mellett is szépen elhúznak a versenytársai.
Nem kellene rettegni attól, hogy a sietségben becsúszik egy-két rossz döntés. Hát persze hogy be fog. Egy egy ilyen szakma. De semmi gond, majd a másik jobban sikerül. De ez a rettegés, na ez az, ami a kudarcot garantáltan elhozza.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Berta_Zsolt 2014.01.06. 19:57:09
Valóraváltógép 2014.01.07. 19:08:39
Ha nem, akkor üdvözöljük Magyarországon. :) Különben is, te könnyen beszélsz, hogy úgyis lesznek bedőlt projektek. Nem a te prémiumod múlik rajta.
@Berta_Zsolt: Szerinted mit kellene felvenni rá?
Berta_Zsolt 2014.01.07. 19:58:24
Valóraváltógép 2014.01.07. 20:22:53
Szobonya Péter 2014.01.08. 11:27:46
1. A befektetési és másféle bankárok nem gonoszok és nem buták, sokan kiváló szakemberei a saját szakmájuknak; csak az a baj, hogy ez a kockázati tőke egy látszólag hasonló szakma, viszont egy banknál megszokott és jól bevált döntési mechanizmusok itt sokszor nem vezetnek eredményre. A fő probléma onnan ered, hogy egy banknál egy bukott tranzakció tíz sikeresnek is elviszi az összes hasznát, ezért egy bank akkor jár el okosan, ha elsősorban a bukások számának minimalizálására törekszik, akár jó ügyletek elvesztésének árán is. Ezzel szemben a kockázati tőke piacán egy sikeres befektetés három-négy bedőlő projekt veszteségét is simán elviszi, ezért egy okos kockázati tőkebefektető arra törekszik, hogy a legjobb projekteket ne szalassza el; akár annak az árán is, hogy bekerülnek a portfólióba adott esetben gyengébb projektek is.
2. Az viszont mindennek ellenére jogos felvetés, hogy ha nem befektetési bankárokkal, akkor ugyan kivel -- az elmúlt pár évben hirtelen jelent meg nagyon sok tőke, és ezzel együtt sok új piaci szereplő, természetesen nem termett egyszercsak száz gyakorlott, sok éves tapasztalattal és nemzetközi gyakorlattal rendelkező, kipróbált szakember a piacon. Valakikkel fel kellett tölteni a sorokat, és a banki szakemberek legalább konyítanak a vállalati pénzügyekhez, és van bizonyos rutinjuk abban, hogy kiszűrjék az irreális üzleti ötleteket és a szélhámosokat.
3. A Hofi-féle üzleti modell ebben a kérdésben szerintem azért nem releváns, mert ez a cikk pont arról szól, amikor a befektető is szeretné az ügyet, csak elbalf.szkodja.
Valóraváltógép 2014.01.13. 00:18:55