Kockázati tőke blog

A minap elég alaposan leszedtük a keresztvizet itt a blogon a pénzügyi tanácsadókról, és megígértem, hogy még külön bejegyzésben visszatérek a kérdésre.

Pikkkli nevű nyájas olvasóm azt bátorkodta írni, hogy "minek nekem pénzügyi tanácsadó, úgyis csak lenyúl, és egyébként sem értem hogy mit mond", másutt meg azt hogy "ki a túró bízik egy tanácsadóban, főleg egy pénzügyi/menedzseriben... Ez a népség mégsem orvos vagy ügyved, akinek a nevétől már van egy bizalom"

Bár az orvosokról és az ügyvédekről nekem némileg más a véleményem (és közben remélem, hogy az orvosom vagy az ügyvédem nem olvassa a blogomat), de abban kétségkívül egyetértünk, hogy a pénzügyi tanácsadók egyszervolt nimbusza ... hogy is fogalmazzak finoman .... megkopott. Úgy is mondhatnám, hogy valószínűleg nem követsz el nagy hibát akkor, ha valaki pénzügyi tanácsadóként mutatkozik be neked, és te visítva elmenekülsz.

Nincs itt valami ellentmondás? Vagy legalább egy kis drámai feszültség? Eddig arról cikkeztem, a kommentelőkkel nagy egyetértésben, hogy az üzleti kultúra milyen sajnálatosan hiányos, és hogy milyen jót tenne a általában az egész gazdaságnak, és konkrétan a kockázatitőke-piacnak is, ha többen értenének a pénzügyekhez legalább alapszinten. Vagy ha nem értenek hozzá, akkor legalább fordulhassanak egy okos tanácsadóhoz, aki némi pénzmagért cserébe segít eligazodni a forintok és százalékok világában. Akkor most mit kezdem a tanácsadókat szekálni? 

Az a gond, hogy ebben az országban pénzügyi tanácsadónak általában azok hívják magukat, akik a pénzedet lenyúlni akarják. Pénzügyi tanácsadó lett a biztosítási ügynökből, aki egy dologhoz ért, de ahhoz nagyon: hogy lyukat beszéljen a szerencsétlen páciens hasába, hogy aztán egy óvatlan pillanatban aláírassa vele a szerződést. Pénzügyi tanácsadó lett a hitelügynök, aki a szerencsétlen hiszékeny emberekkel elzálogosíttatja a házukat; pénzügyi tanácsadó az uzsorás, a befektetési csaló stb. stb.

Pedig vannak olyan tanácsadók, akik a pénzügyekben segítenek eligazodni, akik tisztességesen és megbízhatóan végzik a munkájukat. Ez egy állandó küzdelem, a tisztességes tanácsadók igyekeznek megkülönböztetni magukat a szélhámosoktól; a szélhámosok pedig igyekszenek hasonlóvá válni a tisztességesekhez. Jelenleg ebben a küzdelemben a szélhámosok állnak nyerésre, a tiszteséges tanácsadók nem nagyon találták meg a módját annak, hogy hogyan tudják érdemben megkülönböztetni magukat a szélhámos gárdától, és kiszorítani az ilyeneket a köreikből. Pedig van erre néhány eszköz, de egyik sem könnyű.

Az egyik a piaci önszerveződés és öntisztulás fáradságos folyamata. Ez úgy történhet(ne) meg, hogy a tisztességes tanácsadók érdekvédelmi szervezetbe, véd- és dacszövetségbe tömörülnek, etikai kódexet fogadnak el, szigorúan megválogatják hogy kit engednek a soraikba, és előbb vagy utóbb elterjed a piacon, hogy velük érdemes bótolni.

De az ilyen piaci tisztulást az állam is segítheti: gondoljunk bele például abba, hogy amikor a pálinka védjegy lett, az állam előírta hogy kizárólag gyümölcsből készülhet, szabályozta a minőségi paramétereket, és szigorította a piaci szereplők ellenőrzését is, akkor a szocialista ipar évtizedes hagyományai szerint kőolajipari melléktermékekből készített szeszek után szinte egyik napról a másikra jelentek meg a jó minőségű, színvonalas (és persze drága, de hát ez ezzel jár) pálinkák.

De mit tegyen az, akinek nincs ideje hogy megvárja a piac öntisztulást, állami segítséggel vagy anélkül, hanem most lenne szüksége egy okos pénzügyi tanácsadóra, netán éppen kockázati tőke témában? Hol találhat egy tisztességes tanácsadót, és hogy tudja magát megvédeni a ... khm ... mérsékelten tisztességesektől?

Jó hírem van: ez nem megoldhatatlan feladat. Ha az alábbi néhány dologra odafigyelsz, akkor nagy hibát nem követhetsz el: 

1. Nézz utána egy kicsit az adott tanácsadó cégnek, van-e honlapja, van-e saját irodája, egyáltalán mennyire tűnik komolynak az egész.

2. Kérj referenciákat. Ez nem is olyan egyszerű kérdés, mert egy tisztességes pénzügyi tanácsadó nagyon komolyan veszi az üzleti titoktartást, de mégis, általában van egy-két olyan partnere, akit referenciaként fel tud mutatni. Ha esetleg ismerősöd ajánlotta, aki maga is dolgozott már vele, netán elégedett is volt vele, az neked is elég jó biztonságot ad.

3. Kezdd egy kisebb megbízással. Először bízz rá a tanácsadóra egy kisebb feladatot, az éppen elég arra, hogy kiderüljön, vajon tényleg ért-e a szakmájához.

4. Ha kockázati tőke témáról van szó, itt eléggé megkönnyíti a helyzetet, hogy a fentiekben említett véd- és dacszövetség ebben az iparágban működik, etikai kódexszel, válogatott tagsággal, úgy hívják: Magyar Kockázati és Magántőke Egyesület. Ez a szervezet a kockázati tőke szakma hazai résztvevőnek többségét tömöríti, befektetőket és tanácsadókat egyaránt. Böngészd át a társult tagok listáját (itt találhatók a tanácsadók), vagy kérj információt az Egyesület titkárságától.