A kockázati tőkét, annak működését, a háttérben levő folyamatokat, azért is fontos megismernünk, hogy biztosak legyünk abban, hogy valóban arra van szükségünk, és hajlandóak vagyunk arra a kompromisszumra és együttműködésre, amire a kockázati tőke bevonásához szükség van.

Első olvasatra a megértés nem lehet egyszerű, hiszen számos tévhit, sztereotípia van a köztudatban.Ezt a helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a kockázati tőkére nincs általánosan elfogadott, mindenki által használatos definíció. Erről én is megbizonyosodtam a különböző anyagokat, könyveket olvasva.

A kockázati tőke kifejezést egyaránt használják az iparág megnevezésére, melynek szereplői ilyen jellegű befektetésekkel foglalkoznak és a befektetett tőke megnevezésére is. Bár lehetnek eltérések a fogalomhasználatban, de az elején pár fogalmat és azok viszonyát érdemes megértenünk, ha szeretnénk belelátni az egész rendszer hátterébe, működésébe.

Alap vs. Alapkezelő

Amikor kockázati tőkét akarunk bevonni a vállalkozásunkba, akkor mi a kockázatitőkealap-kezelővel vesszük fel a kapcsolatot, velük tárgyalunk. Maga a tőke, amit majd kapunk az nem az övék. Ők az ún. kockázati-tőkalapban összegyűlt tőkét kezelik. Ezekbe az alapokba a többek között professzionális szervezetek, befektetők (pl. bankok, nyugdíjpénztárak) fektetik a pénzüket.

Egy ilyen alapot, amiket az alapkezelők hoznak létre,  úgy kell elképzelni, mint egy virtuális befőttesüveget, amibe különböző befektetők beleteszik a pénzüket. Az így összegyűlt pénz felett az alapkezelő rendelkezik és kizárólagossága van annak eldöntésében, hogy végül hova legyen befektetve.

Természetesen az alap létrehozásakor előre írásba foglalják, hogy a befőttesüvegben összegyűlt pénzt mennyi ideig, és mire lehet felhasználni, továbbá a befektetések átlagos időtartamát, a preferált földrajzi területet,  és iparágakat is.

Ezért érdemes utánuk olvasni, hogy mi vagyunk-e a célcsoportja az adott alapnak. Mert ha nem, akkor teljesen feleslegesen pályázunk.

Egy konkrét példa:  a Portfolion  Zrt. által kezelt OTP Kockázati Tőke Alap I. 44%-os tulajdonrésszel az OTP Bank, 56%-kal az Új Magyarország  Kockázati tőke (JEREMIE) Program rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy a 44-56 arányban tették be az alap jegyzett tőkéjét, 6,8 milliárd forintot.(~24 millió EUR). Ebbe az alapba más nem fektetett. A preferált ágazatok a következők: informatika, biotechnológia, környezetvédelem és megújuló energiaforrások, továbbá élelmiszeripar.

Hogy kinek a pénze kerül a befőttesüvegbe a következő grafikon szemlélteti:

A fenti diagram tájékoztató jellegű. Ugyanis az adott időszakra az alapok által kezelt tőke értékének a kétharmadáról állnak rendelkezésre információk. Másrészről ferdít is, ugyanis a 89-92-es időszakban az állam jelenléte nagyon meghatározó volt, míg később szinte teljesen kivonult ebből a szektorból. De nem is a konkrét számok az érdekesek egy vállalkozó szempontjából, hanem az, hogy lehet látni, hogy az alapkezelők valójában kiknek a pénzét is fektetik be az arra érdemes vállalkozásokba.

A fenti források, befektetők kimondottan a nyereség miatt teszik be a pénzt ebbe az alapba, azért, hogy az alap futamidejének lejárta után többet kapjanak vissza, mint amennyit betettek. Ezért amikor döntés előtt állnak ők is megvizsgálják a különböző alapokat, szinte úgy ahogyan az alapkezelők a pályázó vállalkozást. (viccesen lehetne mondani, hogy a hóhért akasztják). Ugyanis, ha korábban az alapkezelő rosszul teljesít, akkor nem fognak befektetni.

A kockázati tőkealap-kezelők is csak emberek

Na jó, ha nem is emberek, de emberek vannak mögöttük. Ők is piaci szereplők, valójában egyszerű cégek. Nekik is vannak tulajdonosaik. Pl. a Primus Capital tulajdonosi köre 4 magánszemélyből áll és ha rossz döntéseket hoznak, és ha nagyon rosszul teljesít az általuk kezelt alap, akkor a következő létrehozott alapnál már senki nem fog beléjük fektetni, és felszámolják a céget. Ugyanis, mint említettem, senki nem fogja vállalni a kockázatot, hogy olyan alapba fektessen, ami várhatóan nem fog nyereséget termelni.

Tehát lehet látni, hogy a kockázati tőkealap-kezelőket is olyan motivációk hajtják, mint az összes többi piaci szereplőt: az életben maradás és a profit termelése a tulajdonosok számára. Erről szól a piacgazdaság, erről szól vállalkozónak lenni.

Így már jobban megérthetjük, hogy miért olyan nagy gondossággal és szigorral válogatják meg azt a kevés projekteket, amibe végül pénzt tesznek.

Egyszerűen a saját pénzük és megélhetésük függ ettől. Érdemes ezt szem előtt tartani.