A cím olvasásakor páran talán hitetlenkednek, mondván ilyen nincsen. Egy befektető gátlástalan, csak a pénzünk érdekli, törtető, számára semmi sem szent és sérthetetlen, és még az anyukáját is eladná, ha eleget kínálnának érte. Hollywood is többnyire ilyen embereket rajzol meg. Emlékezzünk csak Gordon Gekko-ra, aki ténylegesen becsapta még a saját lányát is. (Ha valaki nem tudná ő kicsoda, akkor számára kötelező házi feladat a Wall Street: Money never stops című film.) Na, de álljon most itt egy olyan valós forgatókönyv, amit az élet írt és a kockázati tőke világának egyik szereplőjéről, a korrekt befektetőről szól. Mert mint majd látják, ilyen is létezik!
Egyik főszereplőnk Jim, egy kedves, tisztességes, nyitott, és barátságos ausztrál üzletember. 33 éves korára egy jól működő céget épített fel. Ő a kitartó, csökönyös és bátor vállalkozó prototípusa, akit ha kidobnak az ajtón, visszamászik az ablakon. 28 éves korában, amikor már 4 éve ügyvezetőként dolgozott a saját cégében, annyi pénze nem volt, hogy a barátnőjét elvigye vacsorázni. Most pedig ott tart, hogy több mint fél éve csak utazgat Európában.
Másik főszereplőnk egy befektetőcsoport, amely valójában 4 embert takar. Ők egy szép napon megjelentek Jim irodájában, és egy ajánlatot tettek cége megvásárlására. Kis idő múlva így Jim meggazdagodott, és már el tudta vinni a barátnőjét is vacsorázni. Milliókért sikerült eladnia a cégét (a milliók itt ausztrál dollárban értendők).
Most biztos mindenki azt a befejezést várná, hogy Jim pénze egy idő után elfogyott, vissza akart menni a cégéhez, de nem tudott, kirúgták az alkalmazottait is, és a befektetők havonta kaszálnak annyit, amennyit neki fizettek. Jim depressziós lett, és máig siratja azt a napot, amikor azokkal találkozott, akik becsapták és mindenét elvették.
De nem.
Ahogy ő fogalmazott „ők négyen ki tudtak volna forgatni a vagyonomból, de nem tették. Sokkal rosszabbul járhattam volna. Nem volt senki, akitől tanácsot kérhessek. Persze ha lett volna, akkor többet kapok a cégért. De nem panaszkodok, így is nagyon jól jártam.” Bizony! Mindenki jól járt az üzlettel. Jim mai napig ügyvezető, bár tervezi egy új cég létrehozását, lehet épp Magyarországon.
Rövidke történetünk végén, Hollywood mintájára, hadd álljon itt pár tanulság:
- Nem befektetők általában nem aljas gazemberek, akik csak a még több pénzre hajtanak. A lényeg számukra is ugyanaz, mint mindenki számára. Hasznot akarnak hajtani. Ha részt is szereznek egy cégben, nem fogják tönkretenni. A maximumot akarják belőle kihozni. (Valószínű ezért is maradt Jim a cégnél, hisz ő ismeri annak minden részletét, és ő tudja azt hatékonyan irányítani.) Ha pár év múlva el is adják a befektetett pénzük többszöröséért, senki nem szólhatja meg őket. Ezt csinálja kicsiben a sarki kisboltos is.
- Jim nem ragaszkodott mindenáron a cégéhez. Bár életének egy meghatározó részévé vált, de nem uralta azt. Kapott egy jó ajánlatot, és élt is vele. Eladta, nem kesereg utána. Jól járt. Több mint fél évet töltött utazgatással is, hogy bepótolja az „elvesztegetett” időt, amikor nem volt pénze ilyenekre.
- Jim észrevette, hogy ha nagyobb hasznot akar, és nem kíván a mindennapokba beszürkülni, akkor új céget kell építenie. Ezt is tervezi. (Mondtam, ő a kitartó és elhivatott vállalkozó mintapéldánya.)
- Egy jó tanácsadó aranyat érhet a kockázati tőke piacán. Ezt ma már Jim is tudja. Megtapasztalta, hogy egy jó szakember segítsége többszörösen megtérül egy ilyen helyzetben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.