Korábbi bejegyzésemben már ejtettem szót az idén elindult Jeremie kockázati tőke programról. Most arról fogok írni, hogy a programnak számos előnye mellett milyen hátulütői lehetnek a magyar kockázati tőke piac fejlődése szempontjából.
Nem állom meg, hogy ne egy bibliai párhuzammal kezdjem. A Jeremiás Siralmai a Biblia Ószövetségi részének egy könyve, a szerzője a hagyomány szerint Jeremiás próféta, bár ahogy egy kicsit utánaolvastam, a modern bibliakutatók ezt egyre inkább megkérdőjelezik. A könyv öt énekben siratja el Jeruzsálem és a Templom Nabukodonozor általi, Kr. e. 587-es lerombolását, és a zsidók babiloni fogságra vitelét.
No a Jeremie kockázati tőke program miatt siránkozásra nincs ok, de aggódni azért lehet. Hogyhogy, végre vannak induló vállalkozásokra szabott kockázati tőkealapok, mi lehet ezzel a baj?
Hát az, hogy torzítja a piacot.
"A legnagyobb gond az egészzel" -- mondhatják a Jeremie progra ellenzői, nevezzük őket károgóknak -- "hogy mint minden olyan program, ahol az állam nem szabályozó hatóságként, hanem közvetlen piaci szereplőként lép fel, szükségképpen torzítja a piacot." Több nemzetközi tanulmány taglalja ezt a kérdést, és bár sokan sokféle eredményre jutottak, abban nem nagyon van vita, hogy ha az állam közvetlenül finanszíroz vállalkozásokat tőkebefektetés révén, akkor annak nagyon erős kiszorító hatása lehet a piaci szereplőkre -- azaz mivel az állam versenytársként lép fel a piaci alapon működő tőkebefektetőkkel szemben, azokat lassabb fejlődésre, stagnálásra, neadjisten megszűnésre kárhoztatja (ezt a szót kimondottan a bibliai témájú felvezető szöveg miatt tettem ide).
"Milyen piacot torzít? Nincs is piac!" -- felelheti erre az ellentábor, nevezzük őket huhogóknak. Hát szó ami szó, az induló vállalkozásokba fektető kockázatitőke-piac Magyarországon eddig olyan gyöngécske volt, hogy ezen aztán nem nagyon volt mit torzítani.
"Na és miért nem volt piac?" -- replikázhatnak a károgók. "Pont az államnak az ilyen elbaltázott programjai tették tönkre". Ebben megint van igazság, az államnak van ebben sara, ugyanis (1) különféle jószándékú, de elhibázott kockázati tőke programokkal, az MFB, a Regionális Fejlesztési Holding, és más, költségvetési pénzekből létrehozott tőkealapokkal és fejlesztési társaságokkal már sok éve csírájukban elfojtotta az éppen éledező piaci alapú tőkebefektetőket; illetve (2) egészen a közelmúltig olyan törvényi előírásokkal nehezítette meg fölöslegesen az intézményi befektetők életét, hogy azok inkább vagy lemondtak Magyarországról, vagy a kitartóbbak más országokban bejegyzett tőkealapokból végeztek magyarországi befektetéseket.
"Na igen" -- vágnak vissza a huhogók -- "de az állam tanult a korábbi hibákból, a Jeremie programnál ez nem fordulhat elő." Ebben is van valami. A Jeremie programnak ez a nagy előnye, ez az az elem, ami miatt van ok a bizakodásra: hogy az állam (az Unió) a efektetéseket magánbefektetőkkel közösen végzi, a pénzeket pedig piaci alapon működő alapkezelők kezelik.
Na végül akkor mi a helyzet? Kinek van igaza, a károgóknak, vagy a huhogóknak?
Én nem tudom, ezt majd az idő fogja eldönteni. Én magam mindenesetre huhogó vagyok: szerintem a Jeremie program jó kezdeményezés, és az egész magyar kockázatitőke-piacot felpezsdítheti.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
iamsam 2010.11.12. 13:12:01
Szobonya Péter 2010.11.12. 14:09:35
Ja bocs, ez nem az agrárblog.
Akkor viszont nem értem mit szerettél volna kérdezni.
iamsam 2010.11.12. 17:07:28
Ha azt vesszük, hogy a jó terméshez 3 dolog kell: jó mag, jó gazda, jó föld (plusz negyedik az időjárás)...és ezzel próbálunk valami párhuzamot vonni, hogy Jeremi, EU-magánbefektetők, meg az egész magyar környezet, akkor feltételezhető-e a jó terméshozam?
Úgy is kérdezhetném készült-e valamilyen előzetes értékelés a programról, és mi annak az eredménye?
De különösebben nekem ez nem is olyan lényeges. Bízom benne, hogy jól fog működni.
J.B. 2010.11.15. 11:13:13
Az a problémám a kockázati tőkével, amiről már érintőlegesen értekeztünk: nemcsak az a baj, hogy az állam erre a piacra belépve torzít. Hanem, hogy ezt a torzítást sem végiggondolva teszi. Pl. a kockázati tőke termékét a saját vissza nem térítendő kkv támogatásával kannibalizálja. Vagy akár a Jeremie terméken belül is el tudok képzelni átfedéseket pl. a mikrohitel meg a kockázati tőke közt (tehát a visszatérítendő eszközökön belül), de ezt lehet, hogy csak belemagyarázom.
Összefoglalva: a torzítási hatás mértéke, iránya nem kiszámítható, mert más torzításokkal összeadódik, megint másokat kiolt stb.
Talán a jobb célcsoportszegmentáció lehetne a megoldás (és az "üdvözítő út" adott célcsoporti piac "tiszta" torzítására...)
Mindenesetre amíg a célcsoport a KKV, vagy jobb esetben az "innovatív KKV", start-up, addig ez a probléma óhatatlanul fenn áll, és mértéke megbecsülhetetlen.
J.B. 2010.11.15. 12:03:01
A kockázati tőke alapnál pénzért folyamodó vállalkozások közül van aki majd kap pénzt, van aki nem (nyertesek és vesztesek). És mondható, hogy ezzel torzult a piac, mert szelektált az alap, valakiket előnyben részesített.
De előfordulhat, hogy 5 év múlva ezeket a cégeket összevetve nincs fejlettségbeli különbség közöttük. Mert aki keresi a növekedési lehetőségeket, befektetési pénzeket, az innen-onnan úgyis megszerzi, és fejlődik.
Viszont a szelekciós torzítás ott is megjelenik, hogy vannak olyan vállalatok, amelyek nem fordulnak ilyen befektetési támogatáshoz. Az igazi különbség köztük és az eus forrásokhoz forduló cégek között van. (statisztikában azt hiszem ez az unconfoundedness fogalma)
Lehet, hogy a kockázati tőkéhez fordulóknak jobb a vezetőjük, okosabb a támogatáskereső munkatárs. De lehet, hogy csak információs aszimmetria vagy network-hiányosság miatt nem próbálkozott a cég.
Ezen torzítás szintén létezik tehát, mértéke viszont szintén mérhetetlen (legfeljebb becsülhető).
noszty 2010.11.15. 15:38:37
Tehát a szelekció nem baj, sőt kell, sőt minél jobb kell. Ez biztosítja azt, hogy csak olyan cégek jussanak tőkéhez, akik képesek is megvalósítani az üzleti tervüket, így a befektetett tőke visszatermelődik, ne adj isten megsokszorozódik, amit aztán újra be lehet fektetni.
Torzulást szerintem csak az ingyen pénz okoz, vagyis a vissza nem térítendő pályázati támogatások, ahol ráadásul egész máshogy megy a pénzek kiosztása, ellenőrzése...stb.
Szobonya Péter 2010.11.15. 16:35:06
De amit a szelekciós torzításról írsz, abban tökéletesen igazad van. Már máshol is írtam: ma a magyar kockázatitőke-piac fejlődésének az a legnagyobb gátja, hogy a megcélzott vállalati körnek halvány gőze sincs arról, hogy mi ez az egész. Egy átlagos magyar KKV soha nem hallott a kockázati tőkéről; vagy aki hallott, az összekeveri a karvalytőkével. Emiatt nagyon kevesen számolnak ezzel a finanszírozási lehetőséggel érdemben.
Ez pedig visszavezethető az általános pénzügyi kultúra alacsony szintjére, a közoktatásban az alapszintű pénzügyi ismeretek oktatásának ordító hiányára stb.
Szerintem az államnak itt lehetne tennivalója. Az egy kifejezetten piackonform (sőt a piac működését erősítő) állami beavatkozás, lenne, ha az állam az üzleti kultúra fejlesztésére, a vállalkozói kör képzésére fordítana időt/energiát/pénzt. Ezzel az általad is említett információs aszimmetriát tudná enyhíteni, és ez jót tenne az egész piacnak, befektetőknek és befektetőkeresőknek egyaránt.
J.B. 2010.11.18. 09:23:54
1. De azért az mégiscsak torzítás, már önmagában, hogy valakik szelektálnak a pályaművek között (mindegy, hogy kormányzat vagy magánszemély). Most például a Megasztár/X-faktor analógia jut eszembe. A pillanatnyi forma, a szimpátia, a rokoni/baráti szálak igenis számítanak. És aki dönt, az azért "hatalmi" pozícióban van és életek sorsáról határoz.
Mondhatod: a kockázati tőkés a saját pénzét is kockáztatja. Igaz. De hány olyan, később egyébként a világ egészét jelentősen befolyásoló ötlet nem kapott ilyen támogatást? Nem tudom, de feltételezem, hogy volt ilyen.
2. A kockázati tőkést nyomja az a tudat, hogy 2013-ig-vagy 2015-ig el kell költeni az összes pénzt. Emellett pedig azért nem csak a saját pénzét, hanem az EIB és EIF pénzét is költi. Ez is lehet torzítás: egyrészt teljesítési nyomásban meghoz nem feltétlenül jó támogatási döntéseket, másrészt könnyebben költi más pénzét.
3. Torzítás lehet maga az irracionalitás is: egyszerűen meg van annak is a valószínűsége, hogy a kockázati tőke alap, legyen már bármily körültekintő, rosszul dönt. És az arra inkább érdemes vállalkozás nem kap pénzt, vagy következményként a később felbukkanó "pályázók" nem kapnak pénzt azért mert már megtörtént a befektetés, igaz egy rosszabb cégbe.
Persze kihangsúlyoznám: a torzítási kockázatot bár figyelembe kell venni, de együtt is kell tudni élni vele. Mert különben sosem csinálna senki semmit félve a következményektől.
És hát a másik dolog: hogy tényleg jó lesz-e egy ötlet, amibe befektet, az majd évek múlva derül ki, szóval a kockázati tőkésnek sem lehet felróni, ha minden jószándéka, és számítása ellenére nem rendelkezik a jövőbelátás képességével.
De azért vitázgatni jó róla.
noszty 2010.11.18. 11:00:36
Amiről Te beszélsz az olyan típusú torzítás, ami az egész világra jellemző, és a verseny része.
Ha pályázol egy állásra, vagy a cégeddel egy beszállítói megbízásért, ott is ugyan ez van: a másik oldal választ. És minden jó szándék meg körültekintés ellenére a döntés nem lesz tökéletes.
Szubjektív lesz, amiben benne van a hibázás lehetősége, de mondj egy jobb rendszert!
J.B. 2010.11.18. 11:43:41
Csak a mérhetetlen és kalkulálhatatlan torzító hatásokról vitáztunk, és ez pont ilyen sztem.
És ha, ezt is elfogadjuk, mint lehetséges torzítást, akkor biztosan lehet tenni a csökkentéséért -mégha megszüntetni nem is lehet, mert a világ nem tökéletes.
Régen a bankok kvázi intuícióikra hagyatkozhattak, ha kölcsönöztek, ma már mindenféle hitelező-vizsgáló szoftverük van, matematikai háttérrel, hogy minél megalapozottabban hozzanak döntést -ami persze szintén lehet rossz (ha mindig jó döntést hoztak volna nem lenne a válság ugye...)
A kockázati tőketársaság egy új rendszer, -pont ezért, akár a bankoknál régen-, sokkal nagyobb szerepe van a döntésben az intuíciónak.
De lehet, hogy csak én nem tudom milyen szoftverrel/matematikai egyenlettel támogatják meg a döntésüket.
Szóval fel is teszem a kérdést, lévén ez egy ilyen blog: milyen a kockázati tőke társaságokban a befektetési döntéshozatali eljárás?
pikkkli · http://ch.linkedin.com/in/poki1 2010.11.22. 23:57:24
- talan a kiforrott termek, egy lakashitelrol mindenki tudja, hogy mivel jar, mennyibe kerul, nagyjabol ki kaphatja meg. Talan standardizalni kellene kockazatitoke termeket
- kiforrott folyamat? Bemesz a bankba, beszelsz a nenivel, odaad brossurat, aztan kitoltet veled 20 oldalt be kell adnond egy csomo papirt (amit elore tudsz) majd varsz es jon a penz, majd havonta torlesztesz
- mindenkinek elerheto, mert egyszeru - verseny van, hirdetes van es marika penze is fontos, tehat turhetoen le van egyszerusitve a folyamat, marika is megerti, nagyobb celcsoport tobb lehetoseg
A kockazatit tokeben ez mind hianyzik, mind a vevonek mind az eladonak valseg sok megerzesre, bizalomra es tapasztalatra van szuksege, hogy mehessen a folyamat, vagy ezeket segito tanacsadokra. Tenyleg, a banktortenelemben a tanacsadok megjelenese okozott attorest?
Szobonya Péter 2010.11.23. 10:25:58
A Wikipedián van egy cikk a kockázati tőke történetéről:
en.wikipedia.org/wiki/History_of_private_equity_and_venture_capital
Azt írják, hogy a magántőke és kockázati tőke gyökerei az ipari forradalomig vezethetők vissza, de a múlt század közepéig csak gazdag magánszemélyek gyakorolták. Az első intézményi befektetők csak a második világháború után jelentek meg.
szabomorvai 2010.11.23. 12:37:32
1. egyrészt, nagyszámú esetből (pár tízezer adat) már lehet statisztikai következtetéseket levonni (pl. hogy a szőke hajú 45 éves fizikai munkás férfiak nagyobb valószínűséggel fizetik vissza a zsét, mint a nyugdíjas nők. -- Elnézést a nyugdíjas nőktől.) Kevés esetből (pl. éves szinten pár száz ügylet) meg nem lehet.
2. Ha nagyon sok ügyet kell elbírálnod, azt érdemes "gépesíteni", komoly matematikai modell segítségét igénybe venni. Éves néhány tíz ügylet esetén ésszerűbb egy embert ráállítani.
Ezért van, hogy a banki ügyleteknél is a legalkalmasabb a modellezésre a lakossági hitelezés. Kevésbé, de még mindig megfelelő a kisvállalati hitelezés, viszont a nagyvállalati hiteleknél már nem jellemző a modellezés, itt egyedileg néznek minden ügyet.
A kockázati tőke pedig csak ezután jön a sorban, ott már annyira kevés, annyira nagy összegű és annyira egyedi ügyek vannak, hogy nem elég egy szakértőt ráállítani, hogy egyedileg pillantson rá minden ügyletre, hanem egy egész gárda vizsgálja a céget több hónapon keresztül, mire eldöntik, hogy adnak-e neki tőkét.
Summa summarum: nem hinném, hogy a matematikai modellek fogják megváltani a kockázati tőke piacot. (hacsak a Bázeli Bizottságnak el nem durran az agya...)