Korábbi blogbejegyzésemben már írtam arról, hogy a befektetői tárgyaláson milyen fontos a letisztult kommunikáció. Most ennek a témának egy másik aspektusát szeretném megvilágítani. Kezdem egy kitalált helyzet leírásával, ami azonban akár valóságos is lehetne.
Ül a projektgazda a befektetővel szemben, kicsit keveredik benne a magabiztosság a vizsgadrukkal. Magabiztos, hiszen az első csatát már megnyerte, sikerült a befektető érdeklődését felkelteni, és a személyes bemutatkozásig eljutni -- de azért egy kicsit gyöngyözik a homloka, mégiscsak nagy a tét, és ha már idáig eljutott, nem kellene most egy rossz szerepléssel elpuskázni. És a projektgazdánk felkészült, tehát tudja, hogy a befektető a személyes találkozón sokszor benyomások alapján dönt, tehát a megjelenés, a felkészültség, a félmondatok is számíthatnak. Szóval izgul egy kicsit.
Ezért amikor az szakmai kérdések megérkeznek, úgy érzi most elemében van: lelkesen magyaráz, igyekszik beavatni a befektetőt a legérdekesebb szakmai részletkérdésekbe is, hogy megmutassa, hogy mennyire otthon van ezen a területen. A beszédében hemzsegnek a szakkifejezések, a befektető meg csak ül, néz, és egy árva kukkot sem ért az egészből. A találkozó természetesen kudarccal végződik, a befektető néhány nap múlva udvarias levélben fogja a projektgazdát értesíteni, hogy nem óhajt befektetni.
Egy régi vicc jut erről az eszembe:
És Jézus mondá a tanítványoknak:
"Mondjátok, ki vagyok én néktek?"És ők felelék:
"Te vagy létünk alapjának eszkatológiai manifesztációja; a kerigma, amiben interperszonális kapcsolataink legvégső értelme tárul fel előttünk."És Jézus szóla: " Miiii???"
Kedves jelenlegi vagy leendő projektgazdák, ne essetek abba a hibába, hogy a befektetőt szakmai részletkérdéssel vagy laikusok számára érthetetlen szakkifejezésekkel bosszantjátok. A kockázati tőkebefektetők ugyanis laikus üzletemberek, akik nagy valószínűséggel nem szakértői az adott iparág adott réspiacának; sőt mondhatni egyetlen szakterületnek sem szakértői, az ő szakértelmük abban rejlik, hogy hogyan kell az elébük kerülő, induló vagy korai életszakaszban működő vállalkozások közül eldönteni, hogy melyikbe fektessenek, és melyikbe ne.
A siker és a kudarc közötti vékony mezsgye nagyon gyakran ott húzódik meg, hogy amit a cégedről/projektedről tudni érdemes, és amit az üzleti modell megértéséhez tudni kell, azt el tudod-e mondani egyszerűen, érthetően, szájbarágó módon.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.