Pár hónapja voltam egy rendezvényen, ahol különböző egyetemek kutatói adták elő az ötleteiket, a kutatási eredményeiket; a hallgatóság pedig magánbefektetőkből, intézményi befektetők képviselőiből, illetve befektetési szakemberekből állt.

Nagyon érdekes, mondhatni tanulságos rendezvény volt. Profi szervezés, dizájnos meghívó, hangosítás, az előadások után állófogadás, megadták rendesen a módját. Ami viszont a rendezvény végső célját illeti -- azaz hogy a kutatási eredmények üzleti hasznosításának ügyét előbbre vigye, és ehhez tőkebefektetők bevonását elősegítse -- valószínűleg nem volt túl sikeres. Mindegyik ötlet arról szólt ugyanis, hogy majd a doktorandusz, tanársegéd, adjunktus urak, netán a decens docensek fogják a létrehozandó céget vezetni, amellett hogy kutatnak, oktatnak, és komplett kutatói karriert építenek.

Hát ez nem fog menni. Mégpedig két, egymástól független okból nem, amelyek külön-külön is elegendőek lennének ahhoz, hogy a leendő vállalkozást kudarcba taszítsák; jobb esetben hosszas stagnálásra kárhoztassák.

A kisebbik baj az, hogy egy cég beindítása és irányba állítása borzasztóan nagy feladat, amit nem lehet másod-, harmad-, negyedállásban ellátni. De ennél is nagyobb baj, hogy egy vállalkozás menedzselése, különösen egy induló vállalkozásé egészen más mentalitást kíván, mint az aprólékos kutatómunka. Aki az egyikben sikeres, valószínűleg a másikban nem lesz az. Nem állítom, hogy ez lehetetlen, de azt igenis állítom, hogy borzasztóan ritka.

Nekem az a tapasztalatom, hogy a kutatók, feltalálók hajlamosak azt gondolni, hogy egy vállalkozást menedzselni az olyan dolog, amihez bárki ért, amit bárki tud rendesen művelni, nincs benne semmi különös tudnivaló vagy szakmai trükk. Általában nem látják be, hogy a menedzsment az bizony egy szakma, amit csak az tud rendesen művelni, akiknek megvan hozzá a tehetsége, aki vette a fáradtságot, hogy a szakmát megtanulja, és akinek sok-sok gyakorlati tapasztalata is van.

Roppant tanulságos volt, hogy hogy amikor a fenti rendezvényen a hallgatóságból az egyik érdeklődő feltette a kérdést az egyik előadónak, hogy "Jó, jó, értjük a találmányt, meg a piacot, de ki fogja ezt eladni?", erre az előadó, maga is valamelyik egyetem kutatója, azt felelte, hogy "Hát majd a tanársegéd úr, meg én." És amikor látta a kérdező arcán az értetlenséget; vagy talán maga is érezte, hogy az érvelése nem elég ütős, és gondolta esetleg ráerősít egy kicsit, annyit mondott:

"Manapság egy kutatónak mindenhez kell érteni."

Hát nem, kedves kutató urak és hölgyek, egy kutatónak nem kell mindenhez érteni; és az az igazság, hogy nem is értenek mindenhez. Attól hogy valakinek egyszer sikerült kereket cserélni a kocsin, még nem lett profi autószerelő. Attól, valakinek hogy van egy  fantasztikus találmánya, még nem feltétlenül ért ahhoz, hogy üzleti sikert kovácsoljon belőle.