A hosszú hétvégén átjött a szomszédom, és bográcsban főztünk egy jó paprikás krumplit. Ez a kép ugyan nem ott készült (hanem itt), de a miénk is egészen hasonló volt küllemileg.

A baráti társaságomban elég jó hagyományai vannak a bográcsozásnak, a leggyakrabban csülkös babot készítünk, de főttek már nálunk mindenféle pörköltök és egyebek is. A hagyományoknak fontos része az a néhány íratlan szabály, ami a bográcsozáshoz kötődik. Ezek közül az egyik legfontosabb a Főszakács intézménye.

A közös bográcsozásoknál hamar rájön az ember, hogy ha nincs egy közös akarattal kijelölt főszakács, akkor a kaja rossz lesz. Tuti. Nincs aki odafigyeljen rá ("odaégett, mérnem kavartad meg? éste? mépontén?"), az utolsó pillanatban mindig akad egy jóakaratú félrészeg fontoskodó, aki úgy gondolja, hogy még kis sót elbír a cucc; és akárhogyis, de a végén a kaja el lesz rontva. És a kaják elromlásának eme tendenciája ellen a mi személyes tapasztalataink szerint egyetlen megoldás létezik: a Főszakács.

A Főszakács nem az az ember, aki a legtöbbet gürcöl az egész főzés alatt, amíg a többiek nyugodtan sörözgetnek. Nálunk a Főszakácsnak mindenki a keze alá dolgozik: megpucolják a krumplit, felszeletelik a kolbászt; sőt mi több, a Főszakácsnak mindig hozzák a friss sört, egyenesen a hűtőszekrényből, hogy neki csak arra legyen gondja, hogy megfelelő időben a összeöntse a hozzávalókat, fontoskodó képpel néha megkavarja a bogrács tartalmát, lejjebb engedje vagy feljebb húzza a bográcsot egy-két láncszemmel, majd az egyre gyakrabban ott toporgó éhenkórászoknak magabiztosan kijelentse, hogy "még húsz-huszonöt perc". Általában a tűzrakás körüli tennivalókat maga végzi, de ha úgy látja jónak, és ha vannak elegen a társaságban akkor azt delegálhatja egy általa kijelölt Tűzmesterre.

A Főszakácsnak tulajdonképpen úri dolga van.

Ezért a kivételezett helyzetért cserébe viszont a Főszakácsé a teljes felelősség. Amikor elkészült a kaja, leemeli az állványról a bográcsot, saját kezűleg szed mindenkinek (magának utoljára), akkor jön el az igazság pillanata. Ha a kaja jól sikerül, akkor besöpörheti az összes elismerést (megköszönve persze a Krumplipucoló és a Tűzmester segítségét), ha viszont valami nem jó lett, akkor nincs mellébeszélés, nincs másokra mutogatás, nincsenek külső körülmények, a felelősséget egyedül és kizárólagosan ő viseli, és rezzenéstelen arccal kénytelen végighallgatni valamennyi kritikát.

Főszakácsnak nem feltétlenül az való, aki a legjobban tud főzni -- az sem árt persze --, hanem az, aki bírja a felelősséget.

Biztosan érzitek, hogy mindez nagyon erős párhuzamban van a vállalkozói, illetve a vezetői léttel. Egy jó menedzsernek nem kell mindent magának elvégeznie; elég ha ahhoz ért, hogy hogyan szervezze meg, hogy mások a keze alá dolgozzanak. Fontos, hogy az adott szakmához jól értsen, de egy céget nem feltétlenül az az ember vezet a legsikeresebben, aki a szakmához a legjobban ért. Egy menedzser a saját és a munkatársai által elvégzett munka eredményéért teljes körű és korlátlan felelősséggel tartozik.