A kockázati alapkezelők (kockázati tőketársaságok, kockázati tőkések) valójában a történetük egyik főszereplői (és nem a főgonoszt alakítják, ahogyan azt sokan vizionálni szokták). Azért ők a történet főszereplői a pályázó vállalkozás mellett, mert a vállalkozó velük veszi fel a kapcsolatot, velük ül le tárgyalni, megegyezés esetén velük kell majd, hogy 3-5 éven keresztül együtt működjön.

Előző cikkemben már foglalkoztam az alapkezelő és az alap viszonyával. Ott említettem, hogy ők is gazdasági társaságok, profitorientált cégek, akik ha nem jól teljesítenek, előbb utóbb felszámolásra kerülnek.

Érdemes tudni róluk, hogy Magyarországon vannak társaságok, amik teljesen magyar tulajdonban vannak, de vannak olyanok, amik nagy nemzetközi társaságoknak a magyarországi leányvállalatai. Ez abból a szempontból lehet fontos, hogy egy nemzetközi társaságnak sokkal nagyobb nemzetközi tapasztalata és kapcsolati tőkéje lehet, viszont globális cégről lévén szó teljesen más lehet az üzleti kultúrájuk, mint egy magyarországi vállalatnak, így az együttműködés nehezebb lehet.

Sokat lehet olvasni és hallani, hogy a kockázati tőkéseknek nagyobb a kockázatvállalási hajlandóságuk, mint a tőkepiac többi szereplőjének (pl. bankoknak), de ez véletlenül sem azt jelenti, hogy szeretnek kockáztatni. Mire eljutnak a befektetéshez alaposan kiszűrik a jelentkezőket. (kb. 100-ból 2 sikeres)

A közhiedelemmel szemben nem mindenhatóak, és nem látják a jövőt. Bár igaz, hogy kifinomult szűrési rendszerük van és nagy tapasztalattal rendelkeznek a befektetések területén, de ők is hibáznak. Ez azért lehet fontos a számunkra, mert ha nem egyezünk meg, akkor az még nem jelenti azt, hogy a vállalkozásunk halálra van ítélve. De azt is jelenti, hogy ha megegyezünk, az még nem jelenti automatikusan a sikert.

Ne felejtsük el, hogy 10 cégből, akik kockázati tőkét vonnak be 3-4 meglehetősen rosszul fog teljesíteni, további 4-5 közepesen, és csak 1-2 van, akik igazán sikeresek lesznek.

Ha tényleg olyan jók lennének, akkor csak sikeres vállalkozásokba fektetnének.
 

Mondd meg, hogyan termelsz pénzt, megmondom ki vagy!

A alapkezelő a munkáját egyrészt alapkezelési díjért (management fee) másrészt sikerdíjért végzi. (én kíváncsi lennék, hogy ez vajon milyen arányban jelenik meg egy tőkekezelő bevételei között…) Az alapkezelési díj biztosítja számára, hogy az alap futamideje lejáratáig, hogy a cég normálisan tudjon működni, míg a sikerdíj akkor jár neki, ha az általa kezelt alap jól teljesített. Az alap akkor fog jól teljesíteni, ha az alapkezelő az általa befektetett összeget jelentős nyereséggel tudja visszatenni az alapba.
Ehhez az összeghez úgy jut hozzá az alapkezelő, hogy egy bizonyos előre meghatározott idő után kiszáll a cégből amibe befektetett (ezt hívják Exit-nek), azáltal, hogy a vállalatban szerzett saját tulajdonrészét értékesíti.
 

Az Exit megértésének kiemelt fontossága van.  Ezt a vállalkozó szempontjából azért fontos megérteni, mert a befektető számára a tervezhető, reális Exit-alternatíva fontos szempont. (Egyike a legfontosabbaknak, a piacképes ötlet és az azt megvalósítani képes menedzsment után). Ezen magának a vállalkozónak is érdemes elgondolkodnia: 3-5 év múlva vajon kik lehetnek azok, akik meg tudják majd vásárolni a befektető üzletrészét.
Csak úgy  fog beszállni, ha látja hogyan tud majd kiszállni.(A befektető elvárásairól, igényeiről, hogy milyen paraméterek alapján dönt, majd egyik következő cikkemben foglalkozom részletesen ) 

Azonos érdekek

Mivel a profitja a cégben szerzett tulajdonrészének az értékesítéséből van, célja a cég értékének a megnövelése. Egy cég értékét sokféleképpen lehet növelni, de a leggyakoribb, hogy a forgalmának, piaci részesedésének növelésére fókuszál. Ebből a szempontból a vállalkozót és a kockázati tőkést nagyon is azonos érdekek és célok vezérlik. Sokszor a forgalomnövekedéshez, új terméket kell fejleszteni, vagy a jelenlegit kell továbbfejleszteni, ami szintén jó a vállalkozónak és a vállalatának, mert ezáltal versenyképesebb tud maradni. A cég értékének növelésével a vállalkozó, azaz az eredeti cégtulajdonosnak a cégértéke is növekszik. Jobb a nagynak a kis része, mint kicsinek a nagy része. 

Exit fajták és egyebek

A leggyakoribb Exit a szakmai- vagy pénzügyi befektetőnek való értékesítés. További lehetőség a tőzsdére való bevezetés, de ez Magyarországon nem jellemző. Elméleti esély van arra is, hogy az eredeti tulajdonosok visszavásárolják a kockázati tőkés tulajdonrészét, de ez nem jellemző.

Nem minden Exit sikeres. Átlagosan 10-ből 3 vállalat rosszul fog teljesíteni, és sokszor fel is kel számolni őket. Az alap futamidejének a lejártakor a sikeres és sikertelen befektetések együttese adja a tőkealap-kezelő teljesítményét.

Hát ebből lesz nekik pénzük...