Debrecenben tömegközlekedéssel utazva különös utcaművészetnek lehet tanúja az ember. A villamosra vagy a buszra kitett különféle figyelmeztető, utastájékoztató táblácskák, matricák szövegéről egyes betűket lekapargatva az ismeretlen művész teljesen új jelentéssel, néha kifejezetten filozófiai tartalommal ruházta fel az eredetileg tisztán praktikus tudnivalókat közlő feliratokat.

Az egyik kedvencem, amikor az ablakra ragasztott "KIHAJOLNI VESZÉLYES" feliratot valaki a fenti technikával így alakította át: "KIHA  LNI  ES ÉLYES"

Szerintem zseniális. A művészben pontosan ugyanaz az alkotási folyamat játszódott le, mint Michelangelóban, aki az anekdota szerint egyszer azt mondta: "Megláttam az angyalt a márványtömbben, és addig véstem, amíg ki nem szabadítottam."

Kihalni esélyes.

Elmélkedtem a művészi mondanivalón. Mély, sokrétegű, elgondolkodásra késztet. Na és mi jut erről egy magamfajta szakbarbárnak az eszébe? Hát az üzlet: az üzletfejlesztés, a vállalati életpálya, a finanszírozási kockázatok, ilyenek. Ha pék lennék, biztosan az emelkedő lisztárakra asszociálnék valahogyan, ha demográfus, akkor meg a csökkenő születésszámra; de én kockázati tőke szakértő vagyok, nekem ezeken a témákon jár az agyam nap mint nap, ebéd közben, hétvégén a strandon, és a villamoson utazva is. (jó, persze, átvillan az agyamon az is, hogy mivégre az emberi civilizáció, meg ilyenek, de azokat nem a kockázati tőke blogban írom le; majd lehet hogy indítok egy új blogot a mivegre_az_emberi_civilizacio.blog.hu címen)

Szóval kihalni esélyes. Hogy jön ez ide?

Hát így:

• ebben az országban történelmi okokból kiesett egy teljes nemzedék, akiktől eltanulhattok volna a vállalkozás fortélyait; így aztán sok generáció alatt felhalmozott tudást most magunknak kell újból összeszedni, a saját bőrünkön megtapasztalni; ami óriási érvágás, nagyon nehéz, hosszú és fájdalmas folyamat, amibe nagyon sok vállalkozás pusztul bele;
• ugyanezen történelmi okokból nemcsak a vállalkozói tudás veszett ki az országból, hanem a vállalkozói tőke is; a rendszerváltás óta volt huszonegynéhány évnyi jól-rosszul működő kapitalizmusunk arra, hogy tőkét halmozzunk fel; ami szerencsésebb történelmű országokban már évszázadok óta zajlik;

Szerintem stratégiai léptékben mérve ezek azok a problémák, amik a leginkább korlátozzák a magyar gazdaság versenyképességét. Nagyon fontos, hogy ezekre a kérdésekre olyan megoldásokat találjunk, amik a tudás és a tőke nehéz, hosszú és fájdalmas újrafelhalmozását egy kicsit megkönnyíthetik.

A tőke az hálistennek magától is jön. A tőke szabad áramlása az EU egyik alapelve, és ez nekünk óriási szerencsénk, mert amíg még nem halmozódik fel itthon tőke, addig is mások hozzák ide a sajátjukat, létrehoznak nekünk munkahelyeket, és legalább addig se kell éhenhalnunk. De ők ma itt vannak, holnap továbbállnak, rövid távú megoldásnak jó, de hosszú távon nem lehet rá építeni. Ha más a külföldi tőkére rá vagyunk utalva, hosszabb távon jobban járnánk azzal, ha kockázati tőke formájában áramlana be az országba, mert az a magyar vállalkozásokat erősítené meg.

Ha nem jön végre létre az a sokat áhított középosztály, na nem halmozódnak fel a kisebb-nagyobb tőkék ebben az országban, akkor a magyar társadalom nagyon nagy bajba kerülhet, amikor a beáramlott külföldi tőke egyszer majd kiáramlik. Ha patetikusan akarnék fogalmazni, akkor a bevezetőben leírtakra történő idétlen, mondvacsinált és erőltetett visszautalással azt mondhatnám: kihalni esélyes.