Tudom, hogy csak jelképes a sztori, de ha komolyan veszem, ebből nem derül ki az, hogy miért megy autóval. Ha útközben megnéz érdekes látnivalókat, akkor elképzelhető, hogy a gyorsabb megoldást választotta, hiszen az útba ejthető látnivalók repülővel külön-külön meglátogatása több időbe telne. Ebből nekem az jön le, hogy aki ebből ilyen egyértelmű következtetést vont le, egyáltalán nem okos, mert az idő csak egyetlen tényező. Pl. lehet hogy egy gyorsan elkészült projekt, rosszabb, mint egy lassan befejezett, amennyiben előbbinél silány az eredmény.

@Zabalint: Lehet, hogy okos a befektető, csak nem volt elég ideje végoggondolni :-)

Nekem is az jött le elsőre, hogy a befektető megint potenciálisan felszínes dolgok alapján dönt, dehát ugye a sok pénz még nem jelent sok észt is.
Ez tipikus példája a
"Mindent vizsgáljunk meg alaposan, de szigorúan csak egy szempont alapján."
-Akár a projektgazda szemszíne alapján is dnthetne ilyen alapon.

@pjotr@gportal.hu: @Zabalint: Uraim (v. Hölgyeim), attól tartok, hogy a mondanivalómat nem sikerült elég érthetően tálalnom. Ez egy nagyon leegyszerűsítő kis írásocska arról, hogy az idő pénz, és erre a kockázati tőkések különösen érzékenyek. Erre egy konkrét beszélgetésemet hoztam fel példának, ami már eleve a kérdést leegyszerűsítve tárgyalta, és én az eredeti beszélgetést méginkább leegyszerűsítve tálaltam fel a nyájas olvasóközönségnek. De ebből az esetből nem következik az, hogy:

1. a kockázati tőkések kizárólag ezen egyetlen szempont alapján döntenének

2. tehát a kockázati tőkebefektetők mind tökhülyék, ennyi erővel ki is sorsolhatnák hogy hová fektetnek be, és hová nem

Nem, a helyzet természetesen ettől lényegesen bonyolultabb. Az viszont kétségtelen, hogy a befektető döntését sokszor nagyon erősen befolyásolják a szubjektív szempontok, benyomások; erről itt írtam is egy kicsit bővebben.
kockazatitoke.blog.hu/2011/11/22/bejegyzes_url_cime_754

Hat nem tudom, ki hogy van vele, de nekem kifejezetten tetszett az iras. Erzehetoen leegyszerusitett es sarkitott szituacio, de hat ettol jon ki elesen a tanulsag. Ami nekem a kovetkezo: Ebben az uzletben van egy jo adag szubjektivitas, ugyanis keves objektiv adat all rendelkezesre. Ennek fenyeben ez a szubjektiv resz doentoen befolyasolja az uzletemenetet.

Ha valaki nekem azt mondja, hogy Spanyolorszagba kocsival megy nyaralni - barmennyire is egyszerusites - nekem az jon le, hogy az o ideje kevesebbet er, mint a repjegy. Most oszonten, akkor hogy varjam el, hogy a cege tobbszorosere nojon az o vezetese alatt?

ok, ilyen marhától meg pénz nem kéne, minek egy beépített ellenség :)

mi van, ha én a) szeretek vezetni és lelazít b) körbeautózom spanyolországot, és heppem a saját autó? Bestye kapitalistája meg azt hiszi, hogy belém is csak olyan kevés fantázia szorult, mint belé, hogy repcsivel a szállodába, és koktélozás a parton. c) bár a benzin át kapcsán ez egyre okafogyottabb. De van olyan, hogy olcsóbb autózni, mint egy későn foglalt repjegy ára. Szóval egy za kapitalista síkhülye a példában.

@Abrash1965: Hát pont ez a szép benne: nemcsak a befektető figyeli árgus szemekkel, hogy neki szimpatikus ember-e, hanem a projektgazda is ugyanezt lesi a befektetőn. És ha úgy érzed, nem szívesen dolgoznál együtt vele a következő években, akkor ne hívd be. Az ugyanis olyan lenne mint egy rossz házasság; kivéve hogy házasságot állítólag néha szerelemből is szoktak kötni, a tőkebefektetés meg mindig érdekből történik.