Nagy lendülettel kezdte meg a befektetési tevékenységét a 2011-ben létrejött Széchenyi Tőkealap. Elsősorban a hagyományos iparágakban működő cégekbe fektetnek, kisebbségi tulajdonrésszel is megelégszenek, az exitnél elsőbbséget biztosítanak az alapító tulajdonosoknak, mindezt fedezet nélkül és alacsony hozamelvárásokkal. A Kockázati tőke blog interjúja Török Józseffel, a Széchenyi Tőkealap-kezelő Zrt. üzletfejlesztési igazgatójával.

Kockázati tőke blog: Kérem, mutassa be a Széchenyi Tőkealap-kezelő Zrt-t, illetve az általa kezelt Széchenyi Tőkebefektetési Alapot a Kockázati tőke blog olvasóinak!

Török József: A Széchenyi Tőkebefektetési Alap a Regionális Fejlesztési Operatív Programok forrásaiból indult el 2011 júniusában. Célkitűzése a növekedési potenciállal rendelkező mikro-, kis- és középvállalkozások támogatása oly módon, hogy tőke formájában forrást biztosítson a növekedést megalapozó struktúraváltáshoz, technológiai fejlesztésekhez és az üzleti tevékenység bővítéséhez. Az Alap tőkebefektetése megerősíti a programba bevont vállalkozások piaci helyzetét és elősegíti az érintett régiókban a munkahelyek megőrzését. A befektetés az Alap tulajdonosi kockázatvállalásával juttat pótlólagos forrást a hazai kis- és középvállalkozásoknak. Az Alap mind a hét magyarországi régióban helyez ki forrást, régiónként 2-2 milliárd forint értékben. Ezt az alapot kezeli a Széchenyi Tőkealap-kezelő Zrt., amely 100%-ban állami társaság, vagyonkezelője a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség. Az alapkezelő működését az Alappal párhuzamosan kezdte meg és egyetlen feladata, hogy az Alap forrásait a fejlesztéspolitikai céloknak megfelelően fektesse be.

Az Alap több szempont szerint is különbözik attól, amit általában kockázati tőkének nevezünk. Egyfelől a mi befektetésünk összegének maximuma jelen pillanatban 200.000 eurónak megfelelő forintösszeg, ami tagi kölcsönnel egészíthető ki. Másik jellemzőnk, hogy az Alapnak foglalkoztatási, fejlesztéspolitikai célja is van, így a hozamelvárásunk is mérsékeltebb, évi 12-13%. Szintén nagyon fontos megkülönböztetés, hogy célunk – és ezt szerződésben is rögzítjük – hogy a vállalkozás vagy a vállalkozás tulajdonosai élveznek elsőbbséget a kivásárlásnál, azaz lehetőségük van üzletrészünk megvásárlására a futamidő végén. Ez nagyon fontos szempont, mert így a vállalkozásnak nem kell attól félnie, hogy harmadik fél kerül a tulajdonosok közé és őt esetleg kiszorítják. A negyedik szempont, hogy mi maximum 49% tulajdonrészt szerzünk és az operatív irányításba addig nem szólunk bele, amíg az üzleti tervben leírtakat a vállalkozás megvalósítja. Végezetül az Alapnak nem kizárólagos célcsoportja az innovatív vállalkozások és innovatív termékek piaca. Elsősorban az ún. hagyományos iparágakban kínálunk tőkét, ahol eddig a hitelfinanszírozás volt a legelterjedtebb forma, azonban a gazdasági válság és az azt követő szűkülő pénzintézeti finanszírozás új kihívások elé állították a vállalkozásokat. Ezen a piacon nincs olyan intézmény, aki fedezet nélkül finanszírozna, viszont igény – ahogy azt a beérkező jelentkezési lapok alapján látjuk – van rá.

A fenti szempontok miatt a kockázati tőke egy eddig hiányzó szegmensét képviseljük. A kockázati tőke alapokkal (különösen a JEREMIE-alapokkal) éppen ezért partneri, együttműködő és nem versenytársi kapcsolatunk van, hiszen több olyan vállalkozás fordult hozzánk, akik az ő finanszírozási elképzeléseikbe nem fértek bele és náluk is jártak már cégek a mi javaslatunkra. Ezen felül természetesen a teljesen privát alapokkal, kereskedelmi bankokkal is elkezdtük a kapcsolat kiépítését, mert az ő ügyfélportfóliójuk egy-egy cége jó célpont lehet számunkra.

K.t.b.: A közelmúltban megvalósultak az SZTA első befektetései; milyen cégekbe fektettek, milyen feltételekkel?

T.J.: Négy vállalkozásról született döntés az első időszakban. Egyike ezeknek bútoriparban tevékenykedő vállalkozás, amelynek fő piaca a német nyelvterület. A vállalkozás növeli munkatársai létszámát és erősíti a marketing tevékenységét, ehhez kapcsolódik a tőkebefektetésünk. A másik vállalkozás az építőipari generál-kivitelezés mellett egy új üzleti profilt készített elő, ami a részben építőipari tevékenységhez kapcsolódó gyorsszolgáltatás nyújtását jelenti. Ez olyan speciális építőipari szolgáltatási terület, amely az építőmesteri, gépészeti és elektromos karbantartási és/vagy gyorsjavítási munkák elvégzését jelenti napi 24 órás ügyeleti szolgálat keretében, szerződéses keretfeltételek mellett. A harmadik vállalkozás ipari automatizálással foglalkozik és a személyi állomány bővítését célozza meg elsősorban. Ezzel párhuzamosan a vállalkozásnál erősödik a menedzsment, valamint előkészítésre kerül új gyártóbázis kialakítása. A negyedik befektetésünk a fentiektől eltérő, jelentős innováció tartalommal bíró, B2B és B2C szolgáltatást nyújtó vállalkozás. Az elsősorban Egyesült Államok piacán működő cég fő profilja a tematikus utazások szervezése, ebből is elsősorban az „Elit alakulat” sorozat helyszíneinek látogatása. A teljesen új értékesítési csatornákon és igen aktív web2 alkalmazással működő modell a személyi állomány fejlesztését és a marketing tevékenységet erősíti tőkénkéből.

K.t.b.: Mivel tudták Önöket meggyőzni ezek a vállalkozások, mik voltak a mellettük szóló döntés legfontosabb érvei?

T.J.: A bútoripari és az ipari automatizálással foglalkozó vállalkozások esetében hasonlóak voltak az érvek: mindkét vállalkozás mind a hazai, mind a nemzetközi piacon évtizedes tapasztalattal bír és az eddig jól működő modelljüket emelik magasabb szintre. Az utóbbi vállalkozás esetében ehhez jelentős mérnöki fejlesztői tevékenység is társul, amellyel a vállalkozás folyamatosan próbál versenytársai előtt maradni. Az építőiparhoz kapcsolódó szolgáltatás esetében az volt meggyőző, hogy valóban igény van az ilyen jellegű szolgáltatásra, kevés a versenytárs és a vállalkozás több önkormányzattal is tárgyal a szolgáltatás igénybevételéről. Ez pedig többszázezres piacot jelenhet a vállalkozásnak. Az utazási iroda kapcsán a vállalkozás vezetőjének szakmai tapasztalata, az értékesítési modell újdonsága és eddigi eredményei, valamint a növekvő utasszám alapozta meg a döntést.

Összességében mind a négy vállalkozásról elmondható, hogy a saját területükön több évtizedes tapasztalattal rendelkeznek, folyamatosan fejlődő termékekkel és szolgáltatásokkal vannak több éve a piacon, vevőik és szállítóik beazonosíthatók és rendelkeznek azzal a menedzsmenttel és üzleti jó hírnévvel, amely hitelessé teszi az üzleti tervüket. Nekünk az ilyen jellegű vállalkozások az elsődleges célcsoportok.

K.t.b.: Várhatóan mikor és hogyan szeretnének kiszállni ezekből a cégekből?

T.J.: Alapkezelési Szabályzatunk szerint egy vállalkozásban maximum hét évig lehetünk társtulajdonosok. Az ideális mintegy 4-5 év lenne, ennyi idő egy vállalkozás – ha jó a terméke, jó mérte fel a piacát – ki tudja termelni a mi hozamelvárásunkat úgy, hogy ne akadályozza a további működést. Szinte minden vállalkozás esetében 5 évre tervezünk beszállni, egyrészt a fenti ok miatt, másfelől azért, mert ha időközben nehézségek merülnek fel, akkor még van 1-2 évünk a korrigálásra.

K.t.b.: Hány további befektetést tervez még a tőkealapjuk az idei évben?

T.J.: Célunk az, hogy évente mintegy 25-30 befektetésünk legyen 2015 végéig, így ez évre ezt a számot céloztuk meg.

K.t.b.: Vannak-e preferált iparágaik a befektetésekkel kapcsolatban?

T.J.: Tekintettel arra, hogy az Alap finanszírozása a Regionális Operatív Programokból történik, így nem fektethetünk be mezőgazdasággal foglalkozó vállalkozásokba, illetve az ú. érzékeny iparágakban működő vállalkozásokba. Emellett nem fektetünk be olyan vállalkozásba, ahol a kereskedelmi célú ingatlanfejlesztés a cél (kivéve saját ingatlan fejlesztése, ha azt a cég fejlesztése indokolja), illetve nem támogatjuk a kizárólag kereskedelmi célú befektetést. Ez utóbbi alatt értem azt, ha egy vállalkozás kizárólag forgóeszközt akar finanszírozni, vagy csak készletet. A felsoroltakon kívül minden esetben az üzleti terv, a menedzsment tudás és a korábbi eredmények elemzése a döntő, kitérve természetesen az adott iparágban rejlő lehetőségekre és kockázatokra.

K.t.b.: Mik az általános tapasztalataik, a közel fél éves működésük alapján, a projektekről, és az Önökhöz fordult vállalkozások felkészültségéről?

T.J.: A hozzánk forduló vállalkozások több mint fele olyan, akivel érdemes legalább egy projekttervet átbeszélni. Ők általában tudják, hogy mit szeretnének fejleszteni, hová szeretne eljutni a vállalkozás és a megfelelő eszközt keresik. A következő lépés azonban sokszor hiányzik: nem minden esetben látják a vállalkozásukat 4-5 év múlva, az üzleti tervben ellentmondás van a mérleg, eredménykimutatás és cash-flow táblázatok között és több esetben a vállalkozás inkább projektben, beszerzésben, mint vállalkozás építésben gondolkodik. Ebben a folyamatban nekünk segíteni kell a vállalkozást, mert mi azt szeretnénk látni, hogy a cég 4-6 év múlva a vállalkozás képes lesz kivásárolni minket úgy, hogy további működése is biztosított legyen. A másik tapasztalatunk, hogy azok a vállalkozások, amelyek már korábban találkoztak tőkebefektetővel, vagy olyan tanácsadóval érkeznek, akik a finanszírozási terület tőke oldalát is ismerik, gyorsabban haladnak, jobban látják a mi igényeinket és annak megfelelően készítenek üzleti tervet.